1. A coaching olyan, mint a terápia/mentorálás/tréning!

Sokan keverik össze a coachingot a pszichológiával vagy a tréninggel vagy a mentorálással. Magyarországon elsősorban multicégeknél, nagyobb cégeknél vannak egyáltalán coachok vagy olyanok, akik annak nevezik magukat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a coaching ÖNKÉNTES, így tehát, ha a munkahelyünkön közlik, hogy menni kell, mert különben kirúgnak, az nem coaching, inkább tréning. A coachingban fontos a SZIMPÁTIA, ezért a coachot az ügyfél választja és, ha nincs meg az összhang, nincsen semmi gond, megbeszélik és kész, mert egy ilyen személyes és intim találkozónál nem sok eredményt érnénk el, ha nem bízunk a másikban. Ha kirendelnek mellénk valakit a munkahelyen, véleményem szerint az sem coaching. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a coaching NEM INGYENES. Ugyanis, az emberek nem nagyon szokták értékelni azt, ami ingyen van. Ha nekem kell összegyűjteni a pénzt rá és időt találni valamire, attól lesz még nagyobb az értéke a saját magam fejlesztésének.

2. A coachnak szakértőnek kell lennie az adott területen

Mivel a coach nem ad tanácsot, így nem kell annak lennie. A coach nem mondja meg, hogy mit csinálj, csak kérdezéstechnikával, szituációs feladatokkal, tesztekkel és egyéb módszerekkel segít neked. Minden coach szerintem kicsit más, mind mást tanult. Persze előfordulhat, hogy egy coach korábban pszichológia végzettséget vagy mentálhigiénés végzettséget szerzett, a coaching folyamatban neki is be kell tartania bizonyos szabályokat, de persze vegyítheti is a kettőt, ha szeretné, de akkor az nem „tiszta” coaching, ami nem baj.

3. A coaching sokba kerül

Mihez képest? Nézzük meg azt, mit nyerünk vele:

• megoldjuk egy problémánkat,
• tanulunk néhány új módszert, hogyan kezeljük a jövőben a problémáinkat
• valaki meghallgat és csak ránk figyel,
• van, aki képletesen fogja a kezünket, míg mi szembenézünk egy nehéz feladattal,
• új felismerésekre teszünk szert,
• jobban megismerjük önmagunkat,

Mindent összevetve nem hiszem, hogy sokba kerül. Inkább BEFEKTETÉS, MÉGPEDIG MAGUNKBA! Azt gondolom, hogy ez más országokban jobban elfogadott, hogy ahogyan fodrászhoz vagy kozmetikushoz is elmegyünk időnként, érdemes a belsőnkre is odafigyelni, sőt úgy gondolom még fontosabb is! A szépség belülről fakad!

4. A coach majd megoldja a problémámat

Itthon elég gyakori nézet, hogy én elmegyek valahova és ott majd meggyógyítanak, „megjavítanak” engem. Abban az egy órában majd meggyógyulok, csak nekem ne kelljen tenni ezért lehetőleg semmit ezen az időn túlmenően. Hozzá vagyunk szokva, hogyha fáj valami, akkor beveszek valamit és akkor majd jobb lesz (vagy nem). Ha valami tönkre ment akkor lecseréljük. Nehezünkre esik hosszú távon elköteleződni és fejlődni. A siker és az elköteleződés egy emberen múlik rajtad, ha nem vagy elég elszánt, akkor nem lesz eredmény. A coachnak nem feladata, hogy lépjen az ügyfél helyett, vagy a szájába adja a megoldást. Ha így tenne, akkor az ügyfél függővé válhatna és akkor egy tanácsadásról lenne szó.

5. A coach tökéletes

A coach is ember, vannak hibái és ő is tévedhet. Neki is vannak vagy lehetnek nehézségei, de igyekszik neked segíteni és róla ebben a folyamatban nincsen szó. De az ülések alatt törekszik rá, hogy a lehető legjobb formáját hozza és kívül maradjon a történeten. A coach annyiban más, hogy jó esetben folyamatosan fejleszti magát és ha neki is szüksége van valakire, akkor elmegy szupervizorhoz vagy esetleg más segítőhöz.

6. A coaching a nekem való legjobb megoldás

Nem biztos, hogy neked a coaching a legjobb megoldás, de amikor az ember elakad és segítségre van szüksége, akkor érdemes kipróbálni. Nagyon sok segítő módszer van, szerintem a coaching előnye, hogy az ügyfélre fókuszál és a hangsúly a CSELEKVÉSEN van. Itt előre elmondjuk mit várunk és, aki ezt elfogadja és tesz magáért sokat tud fejlődni.

7. A coaching vallatás

Sok kérdés fog elhangozni és eleinte szokatlan lehet, hogy csak rád figyelnek és Te vagy a középpontban, de egyáltalán nem vallatás, hanem közvetlen baráti beszélgetés. Nem kell félni ettől, mindenki azt mond el a coachnak, amit szeretne, persze, ha nem vagy őszinte, az hátráltatja a folyamatot.

8. Miért menjek coach szakemberhez, ha van pszichológus is?

Szintén gyakori nézet, hogy miért fordulnék coachhoz, hiszen ő nem feltétlenül tanult annyit, mint egy pszichológus. Fontos tudni, hogy más-más területtel foglalkoznak, a pszichológus a múltat elemzi erősen, míg a coach a jelenre és a jövőre koncentrál. Illetve fontos tudni, hogy a coach lelkileg egészséges emberekkel foglalkozik. De egy jó coach is folyamatosan tanul és fejleszti magát.

9. A coach csak akkor jó, ha idős és tapasztalt

Azt gondolom a bölcs öregember sztereotípiája miatt, de szinte mindenki azt gondolja, hogy egy coach legyen idős, annál több az élettapasztalata és annál jobb tanácsokat ad. Na éppen ez az, a coach nem ad tanácsot. Ezért teljesen mindegy hány életbölcsességet tanult meg eddigi élete során. Sőt ez akár még hátrány is lehet. Minél idősebb valaki, annál inkább hajlamos lehet a saját élethelyzeteiből kiindulni. Nézzük meg milyen bölcs lehet egy gyerek is sokszor. Véleményem szerint nem az életkor számít, hanem sokkal inkább az, hogy mikor indultunk el az önismeret útján.

10. A coachingot nem lehet vegyíteni más módszerekkel

Nem hiszem, hogy ez igaz. A legtöbb coach Amerikában, aki ebből él és nem mellesleg dúsgazdag, többnyire spirituális life coach. Itthon például nagyon sokan pszichológusok vagy mentálhigiénés szakemberek. De véleményem szerint nagyon jól kombinálható az EFT-vel (érzelmi felszabadítás technika) vagy NLP-vel (neuro-lingvisztikus programozás) is. Szerintem bármivel, ami az ügyfélnek segítségére van és ő befogadhatónak tartja, azzal ki lehet egészíteni egy coaching ülést.

Ha voltál már coachingon, milyen tapasztalataid voltak? Írj nekem bártan a tapasztalataidról. Egyet értesz a fentiekkel?

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

Szeretnéd tudni hogyan?

Ha HÁLÁS VAGY. A válasz lehet, hogy sokaknak egyszerűnek tűnik, de szerintem ez nem is olyan kézenfekvő, mint, ahogy most elsőre gondoljuk.

Lehet, hogy már hallottad, hogy a HÁLA milyen fontos és legyél hálás mindenért.

De ugye ez nem olyan könnyű?

Ezeket szoktuk mondani:

Hogyan legyek hálás, ha éppen nincsen munkám vagy párom?

Hogyan legyen hálás, ha nincs házam és kocsim?

Hogyan legyek hálás, ha éppen beteg vagyok és fáradt?

Hogyan legyek hálás, ha sok minden nem úgy alakul, ahogy terveztem?

Meg kell FORDÍTANI a dolgot!

Legyél hálás azért, amid van. Ne arra koncentrálj, amid HIÁNYZIK. Mi emberek hajlamosak vagyunk arra fókuszálni és ezzel annak adni sok energiát, ami nincsen. Ezzel azt érjük el, hogy a negatív dolgokon jár az eszünk, mindig arra figyelünk és ezzel, jó eséllyel még több ilyet vonzunk magunkhoz, ha akarjuk, ha nem.

Tegnap egy olyan napot tartottam, amikor elkezdtem hazafele a villamoson azon gondolkozni, hogy miért vagyok hálás. Nagyon jó érzés volt, hogy egy csomó minden eszembe jutott és egyik ötlet szülte a másikat. A hála érzése maga is pozitív, így már attól jobb kedve lesz az embernek, ha erre figyel. Nem volt kifejezetten jó kedvem és elég fáradt voltam, de miután felsoroltam kb. 20 dolgot, elmúlt a fáradtságom is.

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy férfit, akinek hiányzott a fél keze. Tudom, hogy nem szép, de az ember ilyen, hasonlítgatja magát másokhoz, viszonyít. Különben mi alapján lenne valami jó, ha nincsen ellenpólusa a dolognak. Ez rendben is van, csak itt is mindig azt látjuk, hogy bezzeg ő többet nyaral, mint én, neki nagyobb a lakása, mint nekem, neki drágább autója van, mint nekem. De ha már hasonlítgatunk, akkor tényleg minden egyes részletet összehasonlítottunk, nem lehet, hogy nekünk más van, ami a másiknak nincsen? Ha már ezt tesszük, akkor is fókuszáljunk a pozitív dolgokra.

Miért adj hálát nap, mint nap?

• Azért amid van
• Azért, ami természetes
• Azért, ami problémát okoz
• Csak úgy

Azért, amid már megvan

Az ember, ha elkezd arra figyelni, hogy mi jó az életében akkor már sokat tett a fejlődése érdekében. Mindenkinek van olyan az életében, amiért hálás lehet. Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg van számítógéped, laptopod, okos telefonod, az már egy dolog. Ha ilyen készüléked van, akkor valószínűleg van hol laknod. Úgy tűnik, tudsz olvasni és lélegzel, élsz Mi az, amid még van? Élnek a szüleid? Örülj nekik, amíg vannak!!! Vannak gyermekeid? Vannak barátaid? Vannak háziállataid? Van hol laknod? Van esetleg munkád?  

Azért, ami természetes

Ezt sokan kihagyják és nem mondanak köszönetet azért, mert tudnak lélegezni, mert szabadok, mert van mit enniük, mert van hol lakniuk, mert van két kezük és két lábuk! Ha ezek közül bármelyik hiányozna, akkor persze feltűnne és katasztrófának is tartanánk, de addig ezeket minden nap teljesen természetesnek vesszük és nem tudatosítjuk, hogy milyen jó dolgunk van. Pedig milyen fontos dolgok! Mit más jut még eszedbe, ami teljesen természetes neked?

A problémáidért is legyél hálás

Ez a szint már jediknek való, ha azért is hálásak tudunk lenni, ami nem jó az életünkben. Nagyon büszke lehetsz magadra, ha ez is megy. Ha nem, akkor sosincs késő, kezdd el még ma!

Volt már olyan helyzet az életedben, ami kellemetlen és nehéz volt, de végül micsoda szerencse, hogy úgy alakult, ahogy?

Lehet, hogy az, amiben éppen benne vagy és szintén rossz vagy annak tűnik, később valami tanulsággal szolgál.

A feladatoknak, nehézségeknek is tudjunk örülni, hiszen ezek visznek előre, ezekből tanulunk. Ha csak jó történne velünk, akkor nem tanulnánk semmit ezen a Földön, és hát ez a világ úgy van megteremtve, hogy van benne jó és rossz is.

Csak úgy

Ez a végső szint, ha már az érzésért magáért hálásak tudunk lenni és mindenért, ami körülvesz csak úgy spontán.

Sokszor tapasztaltam már meg a hála gyógyító erejét. Egyszerű feladatok és egyszerű lépések sokat javíthatnak az életünkön, egyszerűen boldogabbak leszünk.

Ha nem a folyamatos hiány állapotában vagyunk és a vágyakozás, sóvágás állapotában, hanem jobban figyelünk arra, hogy mi az, ami jó, akkor már sokat tettünk magunkért és a nyugodt, boldog lelkiállapotunkért.

Bármilyen kapcsolatban, helyzetben jól jöhet, amikor úgy érezzük, hogy most éppen annyira nem vagyunk jóban valakivel. Legyen az családtag, férj, feleség, barát, főnök, kolléga stb.

Minden nap írjunk fel valamit egy papírra, egy füzetbe, egy word dokumentumba, hogy miért vagyunk neki hálásak. Eleinte nem sok minden fog eszünkbe jutni, mert éppen azzal vagyunk elfoglalva és az agyunk is azzal van 0-24-ben lefoglalva, hogy negatív képeket hozzon elő a másikról. Ezért kell egy kis idő, amíg ez meg tud változni, de addig ne álljunk fel, amíg 1 vagy legalább 2 dolgot nem írtunk a másikról, amiért hálásak vagyunk neki, aztán fokozatosan ennél jóval többet tudunk majd írni.

A helyzet az, hogy ez működik, azáltal, hogy mi máshogy viszonyulunk a másik emberhez, a helyzet, a kapcsolat változni fog és több jót fog csinálni, mi pedig több jót fogunk tudni írni róla. Ha nem hiszed, próbáld ki!

Gyakorlat

Vegyél elő egy papírt és tollat vagy a gépedet és írd le, miért vagy hálás. Mi az, amid már megvan? Mi az, ami természetes? Milyen problémákért vagy hálás?

Kezdd úgy a reggelt, hogy elmondod: Ma nyitott leszek és minden jót észreveszek az életemben és hálás vagyok azért, amim van.

Minden este lefekvéskor mondd el, hogy miért vagy hálás, mi jó történt ma, mit tanultál aznap?

Ha sok nagy név és guru ezt tanácsolja, miért ne próbálnád ki?

Ha úgy könnyebb neked, legyen egy pici kő vagy bármi a zsebedben vagy az éjjeliszekrényeden és mondd el, miért vagy hálás (mint a Titok c. filmben).

Szívesen veszem, ha megírod a tapasztalataidat, amennyiben elkezdted gyakorolni a hálát kitartóan az életedben.

Ha ennél többre van szükséged, akkor keress meg bátran és megbeszéljük, hogyan tudok még segíteni neked.

Vers a végére, ebben minden benne van!

Aranyosi Ervin:Teremts magadnak!

Mikor reggel felkelsz, s felébred a hála,
akkor Istennél jársz, s boldog lehetsz nála.
Légy csak hálás azért, amit eddig kaptál,
ne zsongjon úgy fejed, mint felbolydult kaptár!
Elméd csillapítsd le és szívedet tárd ki!
Gondolj önmagadra, mert nem vagy akárki!
Egy vagy teremtőddel, annak fontos része,
s körül vesz a többi, a világ egésze.

Nem csak a semmiből, nem csak úgy születtél.
Okkal, tiszta céllal, tapasztalni lettél!
Megélni világod, javítani rajta,
akad itt feladat, mindenféle-fajta.
Ne akarj küzdeni, s ne akarj harcolni,
nem kell életednek háborúról szólni!
Mosolyt, szeretetet ajándékozz másnak,
s lásd a többieket éppen úgy, hálásnak.

Rajtad múlik minden, alakítsd a sorsod,
hiszen a teremtést adományként hordod!
Gondolatod figyeld, szép dolgokon járjon,
akarj változtatni ezen a világon!
Ahhoz, hogy változzon minden körülötted,
legyen gondolatod saját újszülötted!
Olyat indíts útnak, mit szívesen kapnál,
ami boldoggá tesz, amit elfogadnál.

Dédelgess magadban néhány kedves álmot,
olyat, melyre lelked már régóta vágyott.
Képzeld el, vetítsd le lelked mozivásznán,
mint egy kincskereső, kincsekre találván.
Lásd, hogy már a tiéd, teljesült a vágyad,
érezd, nincs boldogabb lény a Földön nálad,
s tudd, hogy megkaphatod, hidd el, hogy jár neked,
érted teremti meg drága, jó Istened.

Azzal meg ne törődj, hogyan lesz a tiéd,
váratlan csodáktól hemzseg a földi lét!
Csupán szegény lelkek nem merik elhinni,
hogy aki hittel él, többre tudja vinni.
Sokan gondolják úgy: – hiszem majd, ha látom!
Pedig máris látnád, ha hinnél, barátom!
Mert, ha kifogást gyárt az emberi elme,
elkerüli a célt teremtő figyelme!

Régi, rossz hiteddel te építesz gátat,
ezért van, hogy vágyad nem teljesül, várat.
Ha a képzeleted szabadon használnád,
s hinnéd már a tiéd, s nem csak úgy elvárnád,
teremtésed tárgya végre megjelenne,
valóságod része, tényleg tiéd lenne!
Lásd, érezd. hogy megvan, élvezd ki egészen,
mert ha elképzeled, látni fogod, készen!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy megbántották, becsapták és/vagy átverték stb. akár szándékosan, akár nem szánt szándékkal. Az emberek természetes reakciója, hogy ilyenkor dühösek és haragosak lesznek.  

Amikor az ember mérges, nem lát a dühtől, akkor nem képes észszerűen gondolkozni vagy viselkedni. Ilyenkor fontos, hogy először is lecsillapodjunk és majd egy pár lépés távolságból nézzük magunkat és a helyzetünket.

Kinek nehezebb megbocsátani?

Ha egy vadidegen gonosz velünk, vagy rálép a lábunkra, nem haragszunk rá úgy, mintha egy általunk szeretett személy tenne ilyet. Tőle nem vártuk, hogy megbánt, tőle váratlanul ért, egy arcul csapásként éltük meg a helyzetet, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne megbocsátani az illetőnek.

De véleményem szerint fontos megnézni azt is, hogy miért lettünk dühösek? Gyakran nem is komoly dolgok miatt húzzuk fel magunkat. Sokszor nem is a másikra vagyunk mérgesek, hanem magunkra. Ilyen helyzetben először azonban ki szoktunk vetíteni a másikra, hogy hát ő a gonosz, mert látod mit csinált?

De mi a helyzet velünk? Mi nem vagyunk hibásak ebben a történetben? Mi nem hagytuk, hogy a másik azt tegye velünk, amit tett? Tudtunk neki NEM-et mondani? Mi elmondtuk az igényeinket vagy csak elvártuk, hogy úgy csináljon valamit, ahogy mi szoktunk? Vizsgáljuk meg saját magunkat és az igényeinket az ilyen helyzetekben. Nem üzen-e nekünk valamit a frusztrációnk? Nagyon sok esetben igen.

Érdemes elgondolkozni tehát azon mi dühített fel minket. Lehet, hogy nem is a másikra haragszunk.

Természetesen olyan eset is előfordul, hogy a másik ténylegesen gonosz, bántó dolgot tett velünk, ellenünk. Mit tudunk ilyen helyzetben tenni?

Az okos emberek szerint ilyenkor is meg kell bocsátani, azért mert magunknak teszünk ezzel jót és a mi egészségünk lesz tőle jobb.

Változó, hogy kinek mi a hitrendszere, de szerintem sokan egyetértünk abban, hogy ide a Földre tapasztalni jövünk és fejlődni. Mitől fejlődnénk, hogyha minden rózsaszín és fagyit eszünk egész nap egy tó partján? Nagyon fontos a kikapcsolódás és kell is, de ettől nem hiszem, hogy fejlődünk. Szóval sajnos sokszor a kudarcoktól és csalódásoktól fejlődünk.

Vagyis nézhetjük más szemszögből is a történteket. Igazából hálásnak kell lenni azoknak, akik megbántanak, mert valamire fel akarják hívni a figyelmünket.

Máris kevésbé nézünk haragosan a másikra és könnyebb neki megbocsátani, hogyha azt gondoljuk, hogy segít nekünk ezzel fejlődni!

Mindenkinek meg lehet bocsátani?

Igen, mindenkinek meg lehet. Ez csak a szándéktól függ. Nagyon extrém esetek is történtek és történnek a világban nap, mint nap. De ha Te úgy döntesz, akkor meg lehet bocsátani bárkinek.

Van egy videó egy idős hölgyről Eva Mozes Korról, aki megbocsátott egy náci katonának, aki elrendelte az ő és az ikertestvére kísérletekben való részvételét, gyakorlatilag az ő kínzásukat, amikor kicsi gyerekek voltak.

A videó itt elérhető angolul: https://www.youtube.com/watch?v=gdgPAetNY5U

Egyik nap úgy ébredt a hölgy, hogy megbocsát Dr. Munchnak, az jutott eszébe hogy, milyen jó ötlet lenne egy megbocsátó levelet írni neki. Azt mondja, hogy amit tapasztal, az életét megváltoztatta, vagyis az, hogy rájött arra, van ereje és hatalma afelett, hogy megbocsát-e vagy sem. 4 hónapig írta ezt a levelet, majd kijavította ezt egy angol tanár. A tanár azt mondta neki, hogy nagyon jó, hogy Dr. Munchnak megbocsát, de nem vele van a baja, hanem Mengelevel. Azt javasolta neki a tanárnő, hogy menjen haza képzelje el, hogy a szobában van Mengele és tegyen úgy, mintha megbocsátana neki. Eva mást tett. Csúnya szavakat kiabált a szobában és utána azt mondta, hogy de mindezek ellenére megbocsátok neked.

Mit jelent Eva számára a megbocsátás? Öngyógyítás, önfelszabadulás, szabadság. Azt mondja, hogy azon nem tudunk változtatni, hogy mi történt, de azon, hogyan viszonyulunk hozzá, azon igen!

Ha neki sikerült, akkor a kisebb hibák megbocsátása, már nem is tűnik olyan nehéznek, igaz?

Fontos itt megjegyezni, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy valakivel továbbra is jóban kell feltétlenül maradni, mint a hölgy esete is mutatja, nem hiszem, hogy ezentúl együtt fognak majd kávézgatni a náci katonával és meghívja a szülinapjára. Neked sem kell, ha olyat tettek veled, találkozni továbbra is az illetővel és várni, hogy újra megbántson. Legyünk tudatosak, legyünk nyitottak rá, hogy megbocsátunk valakinek és tegyük is meg, de ez nem azt jelenti, hogy bolondnak kell lenni. A határainkat mi szabjuk meg!

Miért jó, ha megbocsátunk valakinek?

Kutatások is bizonyítják, de szerintem mi magunk is tudjuk, hogy megkönnyebbülünk, nem hordozzuk ezt a terhet tovább, nem nyomasztja a szívünket és lelkünket és ez felszabadító hatással van az egész szervezetünkre.

Sok embertől hallottam már azt, hogy de ha megbocsátok neki, akkor az nem olyan, mintha szembe köpném magamat?

Én nem így gondolom. Ez akkor lenne igaz, ha neki fájna, hogy mi haragszunk rá, ha a másik fél ezt érzékelné, ha neki ettől többe kerülne a kenyér a boltban, de ezt mi érezzük és minket bénít és betegít meg nap mint nap, a másik felet sajnos vagy nem sajnos, de nem. Akkor kinek is ártunk vele?

Fogjuk fel úgy, hogy ettől több erőnk lesz, mert, amit eddig sértettségre, haragra, dühre, gyűlöletre fordított a szervezetünk energiát most felszabadul és másra tudjuk használni. Több erőnk és energiánk marad magunkra és arra, hogy minket boldogító tevékenységekre fordítsuk.

Te kire neheztelsz? Kinek nem tudtál még megbocsátani?

Van rengeteg ajánlott technika arra, hogyan is tegyük túl magunkat a megbántottságunkon, nem is írom ide, mert tele van vele az internet. De ha ezek között nem találtad meg a választ és segítségre van ebben szükséged, keress fel bátran és „átkeretezzük” a történeted.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

Mi is az a játszma és ki játssza?

Mi is az a játszma? A következőkben igyekszem egy rövid képet adni róla. Ki játssza? Mindenki!

Ismerős neked a következő szituáció?

Barátod/barátnőd panaszkodik neked, hogy rosszul érzi magát a munkahelyén.

TE: Nem gondoltál arra, hogy keress egy másik munkát?

Barátnő: Hát igen, de elég jó a fizetés.

TE: Egy másik hasonló pozícióban hasonló lenne a fizetés is, nem?

Barátnő: Hát igen, de közel van.

TE: Ezen a környéken sok a hasonló cég, nem?

Barátnő: Hát igen, de nem olyan egyszerű ma jó munkahelyet találni.

TE: De ez sem az, nem azért akarsz eljönni?

Barátnő: Hát igen, de egész jófejek a kollégák.

TE: Akkor úgy látom itt szeretnél maradni.

Barátnő: Dehogy akarok, de tudtam, hogy úgysem tudsz segíteni.

Az Igen, de játszma az egyik leggyakoribb és nagyon sokan sokféle helyzetben alkalmazzuk. Ez egy tipikus játszma, amikor nem is érdekel minket a válasz. Bizonyítani szeretnénk magunknak, hogy mi jól gondoljuk, amit gondolunk a világról.

Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis egyik kulcsfogalma a játszma. Van is egy könyv, amit írt erről Emberi játszmák címmel. Bár a játszma szóból gondolhatunk arra, hogy ez valami könnyed dolog, de nem az! Az emberek a játszmákat sajnos általában nem tudatosan játsszák és a játszmákból általában mind a két fél elégedetlenül és bosszankodva „jön ki”.

Mi is az a játszma?

Berne így magyarázza: „a játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely előre látható kimenetel felé halad.”

Kezdjük az elején: Miért is van szükség játszmára?

Ha az emberek nem kapnak elegendő sztrókot (simogatást, érintést, visszajelzést, kedvelést a facebookon), akkor kiszárad a gerincagyuk. Nem véletlenül fél minden rab a magánzárkától. A magányt és ingernélküliséget az emberek nagyon rosszul viselik. Szükségünk van tehát napi szinten ilyen ingerekre. Berne szerint legalább 7-re egy nap. És még a negatív sztrók is jobb az ember agyának, mintha nem kapna egyáltalán ilyen megerősítést, visszajelzést. A sztrókok tehát nem mindig pozitívak, de lehetnek azok is.

A játszma definíciójában benne van a kiegészítő és a rejtett tranzakció is. Mik is ezek?

Itt be kell vezetni újabb kifejezéseket. Eric Berne szerint 3 én-állapota van az embereknek, mindenkiben megfigyelhető mindegyik. Fontos, hogy melyik én állapotból kommunikálunk valakivel. Három én állapot a következő: Szülői, Felnőtt és Gyermek

• Szülői én-állapot ilyenkor úgy reagálunk, ahogyan egykor szülőnk vagy szülőfiguránk tette
• Felnőtt én-állapot: objektív, az itt és most helyzetre reagál
• Gyermek én-állapot: úgy fejezi ki magát, mint kislányként vagy kisfiúként tette

Amennyiben az ember megkérdezni a másik embert az utcán, hogy mennyi az idő és azt a választ kapja, hogy fél 3 (és valóban annyi az idő), akkor az egy kiegészítő tranzakció, a Felnőtt én megszólította a másik Felnőtt énéjét és az úgy válaszolt, ahogy a másik indította a kérdést. De lehet, hogy valaki úgy válaszol, hogy hagyjon már békén és vegyen egy órát magának, akkor nem két Felnőtt én-állapot beszélgetése zajlott le.

Rejtett tranzakciót főleg a csábítással és flörtöléssel lehet a legjobban megérteni. Vagyis, nem azt mondjuk szó szerint, amire gondolunk. Ez igen gyakori és nemcsak flörtölésnél fordul elő.

Munkahelyen: főnök kérdezi a beosztottat (miután elkésett): Tudja maga hány óra?

Alkalmazott: Igen, fél 10.

Nyilvánvalóan a főnök nem arra volt kíváncsi, hogy mennyi a pontos idő, hanem burkoltan leszidta az alkalmazottat.

Az előre látható kimenetel, pedig azt jelenti, hogy a játékosok és helyzetek ugyan mindig változnak, de a lényeg, hogy a végén mindenki megszerzi a maga „nyereségét”, mint egy játszmában. De ez a nyereség F. Várkonyi Zsuzsa szerint elég „perverz”, mert nem igazi nyereség. Amitől ezt nyereségnek írta le Berne, hogy az ember megkapja a maga igazát, vagyis azt a hitrendszert igazolja vele, amit a világról ő alkotott. Minden ember élete során, sőt Berne azt mondja 6 éves koráig kialakít egy hitrendszert, amit egész életében bizonyít. Nem lenne szerencsés, ha kiderülne, hogy, amit gondolok az nem úgy van, akkor az egész világképem és látásmódomról kiderülne, hogy hamis, ezért inkább bugyuta játszmákkal alátámasztjuk, amit gondolunk és meggyőzzük magunkat és másokat a saját igazunkról. (Mindenki csak átver, nem vagyok elég jó, a másik úgysem tud segíteni, minden férfi disznó, az emberek irigyek, ha nem vagyok vékony, elhagynak stb.)

Mi a közös a játszmákban?

• ismétlődőek
• felnőtt tudatosság nélküliek
• rejtett tranzakció játszódik le
• egyik fél sem nyertes igazán
• a végén a már megint megtörtént érzése jelentkezhet
• a játszmát kezdeményező kiveti a horgot, akár többet is és várja, hogy valaki ráharapjon erre

Kik a játszma szereplői?

Az Üldöző és az Áldozat mindig jelen van, sőt általában egy harmadik fél a Megmentő is előkerül. Ők a drámaháromszög szereplői. Ezek a szerepek egy játszma alatt is cserélődhetnek akár. Mivel szerepek fel lehet őket venni és le is lehet őket vetni egyik percről a másikra.

Nézzünk meg néhány gyakori játszmát röviden

Jó, ha magunkra ismerünk a játszmákból, így könnyebben észre tudjuk venni, amikor belemennénk. De mindenképpen fontos a tudatosság, hogy elkerüljük a játszmákat.

Ha Te nem lennél!

Gyakori játszma házaspárok között, illetve párkapcsolatokban. A másikra fogjuk, hogy miatta nem jutunk el például ejtőernyőzni, mert nem enged el sehova mondjuk a férj, korlátoz vagy félt minket. Vagy hát miattad drágám, nem tudok elmenni heti háromszor mozogni, mert Te nem engedsz. Majd kiderül, hogy amikor elengedi a másik fél (párterápia hatására például), akkor kifogásokat kezd keresni arra, hogy ne kelljen ejtőernyőzni, illetve kiderül azért heti 3-szor nem is akarna eljárni edzeni. De hát mennyivel egyszerűbb a másikra „kenni” a dolgot. Sokszor előfordul szülő-gyerek viszonylatban is. A szülő kivetíti a gyerekére, hogy ezt vagy azt nem tud, vagy nem tehet meg. Hát mi nem utazhatunk el, mert nekünk gyerekünk van. Valójában azonban legtöbb esetben félelem áll a háttérben vagy egyéb érzelmek (dac), kis lelki zsarolás a másik felé vagy a külvilág felé, hogy hát én milyen áldozatokat hozok a gyerekemért! Ez is egy játszma, és nem az őszinte kommunikációról szól.

Rajtakaplak, Te gazember!

Ehhez a játszmához jó, ha tudjuk, hogy alakul ki általában, könnyebb lesz megérteni. Ez a játszma olyanok személyeknél gyakori, akiket átvert, becsapott, elhagyott valaki a múltban, vagy legalábbis ők így élték meg. Válás után a gyerek gondolhatja úgy, hogy elhagyták őt, vagy akár egy szülő halálát is megélheti egy gyermek úgy, hogy őt itt hagyták, átverték. Megelőzve az akkor és ott átélt traumát és sokkot folyamatosan keresi a hibát az emberekben. Mindig azt figyeli, hol nem stimmel valami. Hol derül ki a másikról, hogy egy gazember! F. Várkonyi Zsuzsa szerint kiváló kritikusok is lehetnek, vagy felügyelők, ezek az emberek, amennyiben ki tudják használni a „gyengeségüket”. Mindenesetre meg akarják óvni magukat egy mélységes csalódástól és bizalmatlanok mindenkivel szemben és mindig résen vannak.

Manapság

Egy tipikus játszma főleg középkorúak vagy még idősebbek között. Berne azt írja, hogy egy önigazoló, büntető felhangú, többnyire gonosz időtöltés. Ő azt írja középkorú nőkre jellemző leginkább, de szerintem mindkét félnél megfigyelhető. Jelmondatai: „Ezek a mai fiatalok”, „bezzeg a mi időnkben”, „Manapság, már nem tisztelik az időseket a fiatalok.”. „Nem volt ennyi válás, de manapság nem tartanak ki az emberek egymás mellett”.

Mit lehet tenni, hogy elkerüljük a játszmákat?

• Tudatosság Az első, ami segíthet, ha tudjuk, hogy van ilyen és igyekszünk megfigyelni a saját életünkben, hogy kivel és milyen játszmákat játszunk, főleg, ha az káros. Mert a játszma szélsőséges esetben végződhet a bíróságon, kórházban vagy a temetőben. (Nézzük meg a Rózsák háborúja c. filmet, ha érdekel minket milyen a vérre menő játszma). Nem egy családi film!

        Itt található a link: http://indavideo.hu/video/Rozsak_haboruja_CD1_1989 ez az első fele

        A második fele: http://indavideo.hu/video/Rozsak_haboruja_CD2_1989

• Figyelmen kívül hagyjuk a csábítást, vagyis lemondunk a versenyről

        Sokszor mi is azért megyünk bele, hogy jól jöjjünk ki egy szituációból, de ez nem fog megvalósulni

• Vizsgáljuk meg, mit is szeretne ezzel elérni a másik fél

        Nézzük meg, mire van/lehet szüksége a másiknak, képzeljük magunkat a helyébe. Mit is szeretne mondani vagy elérni?

• Felnőtt én-állapotból válaszoljunk

        Azaz ne a sértett gyerek, vagy a kioktató, parancsoló szülő szemszögéből reagáljunk egy helyzetre, hanem minél objektívebben

• És a legfontosabb, amire bíztatok mindenkit, az őszinte, tiszta kommunikáció. Figyeljünk a másikra, hallgassuk meg és ne vonjunk le előre következtetéseket, hogy ő biztos ezt érti alatta stb., tegyünk fel neki kérdéseket, hogy mit is ért ezalatt, mit is szeretne elérni.

Nem vagyok a téma teljes szakértője, nem kutattam évtizedekig, de igyekeztem egy tömör, átfogó képet adni arról, hogy mi is az a játszma, hogy jobban felismerjük őket és sikeresen kilépjünk belőlük.

Mindenkinek sok sikert a felismerésekhez!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

Nagyon sokan foglalkoznak a kommunikációval, rengetegen és rengeteg félét tanítanak erről, de én úgy látom, hogy mégsem megy ez valahogy nekünk.

Ma már elkezdtek tanítani kommunikációt az iskolában, de ez kimerül abban, hogy készíts egy prezentációt és mutasd be (legalábbis, amivel én találkoztam). Ezt is remek, ha gyakoroljuk, persze jól jöhet a munkahelyünkön.

De mi a helyzet a kommunikációval a magánéletben?

Ott minden rendben? Az emberek sosem értik félre egymást? Sosem vesznek össze, azon, amit mondtak egymásnak? Mindenki szépen, erőszakmentesen kommunikál és ki tudja fejezni az érzéseit és a gondolatait úgy, hogy ne bántsa meg a másikat, ne nyomja le?

Először is mi az a kommunikáció?

Wikipédia szerint információcsere közös jelrendszer segítségével.

Hát mi akkor a gond, ha közös a jelrendszer?

Mindenki jó esetben ismeri a betűket, abból szavakat és mondatokat alkot. Hurrá, tudunk kommunikálni.

Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy mindannyian ugyanazt a jelrendszert használjuk, mégsem értjük meg egymást. A hiba gyakran előfordul, mert nem jól fejezzük ki magunkat, de akár a dekódolásnál is elkövethetünk hibát.

Mindenki azt gondol egy információról, amit akar, amit már el is képzelt vizuálisan a fejében egy mondattal kapcsolatban.

Párkapcsolatban is gyakori gond ez. Mondja a feleség: nem törődik velem eleget a férjem. A férj szerint nagyon is sokat törődik a feleségével. Na de, hogyan? Mit értenek ez alatt? Valószínűleg teljesen mást.

Feleség: Hát azt mondtad, hogy csak 10 perc a Nyugatitól.

Férj: Igen, drágám, annyi!

Feleség: De nekem 20 percbe telt.

Mind a két félnek lehet, hogy igaza van, de meg kell kérdezni, hogy gyalog, helikopterrel vagy kocsival érti a 10 percet. És kérni egy pontos címet, hogy Te lemérd, hogy neked mennyi idő kell, hogy odaérj. Arról nem beszélve, hogy nem ugyanaz a táv magassarkúban és edzőcipőben. Ez egy hétköznapi eset és hány ezer ilyen példát tudnánk felhozni.

Szóval az egyik fontos, hogyha valakivel elbeszélünk egymás mellett, hogy tisztázzuk mit ért az alatt, amit mondott.

Kedvenc példa következik, ez 6-os vagy 9-es?

Én úgy gondolom minden történetnek három oldala van, az enyém, a tied és az IGAZSÁG. De azt egyikünk sem tudja. Mégis gyakran vitázunk a másikkal órákig esetleg, hogy bizonyítsuk az igazunkat.

A másik leggyakoribb hiba, hogy mi kitaláljuk a másik mit is értett azon, amit mondtunk. Biztos azt gondolja, hogy azt gondolom, hogy.

Tipikus nők

Egy hölgy: Jaj, engem bámul a csaj, biztos azt nézi, milyen vastag a lábam, pedig én most is éppen fogyózom.

Másik hölgy: (magában), milyen jó az a cipő, vajon hol vette? Lehet, hogy már egy ideje azt bámulom, de ciki, lehet, hogy észrevette, vajon most mit gondol.

Szerintem ilyesmi szituációt is mindannyian megéltünk már az életben.

Újabb konfliktus forrás, hogy az elhangzott szavakról mindenkinek van egy kialakult kép a fejébe, beteszi egy ismerős fakkba, hogy hát ez a tánc doboz és akkor odarakom mellé a zumbát és az írszteppet is. Főleg férfiak csinálják ezt, de ránk is jellemző. Általánosítunk és az eddigi tapasztalatainkat vetítjük bele egy helyzetbe. De, ha azt mondom valakinek Firenze, mindenki másra asszociál valaki a hídra, valaki az olasz fagyira. Minden ember más és lehet, hogy Pista bácsi ezt érti alatta, de Józsi bácsi már nem. Hogy lehet ezt áthidalni?

Én megint azt javaslom, hogy kérdezzünk bátran. Valahogy a mi magyar társadalmunkban ezt elnyomták az iskolában, mert aki kérdez, az hülye. És különben is minek kérdezzünk, azt kell visszamondani, amit a tanár mondott, kész, pont. Ez remek, csak nem vagyunk rákényszerítve a gondolkozásra, elénk teszik tálcán, amit meg kell tanulni és vissza kell adni ugyanígy. Te ne gondolkozz el rajta, mert az már nem kell. Nem fér bele az órába. Ez tovább gyűrűzik a munkahelyre is, ahol elmondják mit kell tenned és csináld. Ne kérdezd, hogy miért úgy, mert így csináljuk 20 éve. Lehet, hogy te egy részénél látod, hogy van erre jobb megoldás, de ne erőlködjél. Persze vannak kivételek.

Sok vitát, veszekedést, válást, családi perpartvart okoz a nem megfelelő kommunikáció.

Ha meg szeretnénk magunkat sok konfliktustól kímélni, akkor érdemes jobban megismerni, az ún. EMK = erőszakmentes vagy együttműködő kommunikációt.

Az alap tétele, hogy empátiával figyeljük a másikat és ténylegesen hallgassuk, amikor beszél. Hányan kalandozunk el, miközben valaki már hosszú percek óta hozzánk beszél? Kb. mindannyian.

A másik, hogy őszintén fejezzük ki az érzéseinket. Önérvényesítő módon, de ne úgy, hogy megbántjuk a másikat ne úgy, hogy lenyomjuk hanem úgy, hogy elmondjuk, hogy nekünk ez hogy esik és ismerje meg a mi nézőpontunkat is. Hiszen minden ember magából indul ki, szoktuk mondani, igen ez így van, nem tud máshonnan! Minden ember korlátolt bizonyos tekintetben és nem látunk mindent tisztán és nem éljük bele magunkat a másik helyébe. Ennyivel jobb egy szakember, aki ténylegesen rád figyel, értő módon, aktív hallgatással.

Szerintem nagyon egyszerű az alapképlete az EMK-nak, persze betartani vagy áttérni erre 20-30-40-50-60-70-80-90 év után nem egyszerű, de ha valaki úgy érzi, szeretné fejleszteni a kommunikációját vagy fejleszteni magát, akkor próbálja ki!

4 egyszerű lépésből áll:

1. Megfigyelés
2. Érzés
3. Szükséglet
4. Kérés

Ennél a módszernél nem feltétel, hogy a másik fél is ismerje, vagy akarja használni ezt a módszert. Ahhoz, hogy ezt alkalmazni tudjuk az életünkben sok gyakorlásra van szükség.

1. Megfigyelés A megfigyelés mit is takar?

Ez a tényt írja le, mi is történt valójában? Mi az, amit mindenki látott és egyformán mondana?

Ebben az esetben nincs minősítés és általánosítás. Közlünk egy tényt, indulatok nélkül.

Itt azt vizsgáljuk meg, hogy mi az, amit látunk vagy hallunk. Magunkba kell egy kicsit mélyedni és objektíven megnézni mi is történt. Ehhez azért sok gyakorlásra van szükség, mert az emberek, amikor elönti őket a düh, nem azon szoktak gondolkozni, hogyan is lehetne ezt tényszerűen közölni.

Objektív megfigyelése egy történetnek. (pl.: eltört a váza.) Nem azt mondom, hogy már megint eltörted a vázát, ügyetlen kölyök!

2. Érzés

A mi kultúránkban teljesen elfogadott elképzelés az, hogy a másik miatt van rossz kedvünk, a másik okozta a mi kellemetlen érzéseinket. Az EMK éppen ezt cáfolja meg. A másik kiváltó okot adott arra, hogy én felhúzzam magam, de az ok bennem keresendő minden esetben. Érdemes elmélyedni magunkban és megvizsgálni mit is érzünk. Ez az emberek nagy részének már problémát okoz. Ha azt mondom, hogy bosszús és szomorú vagyok, az az én érzésem és nem teszem hozzá, hogy miattad, ugye ez a különbség.

Az érzések külön jellegzetessége, hogy nincs rajtuk mit vitatni. Olyan nem létezik, hogy valaki hibásan érez. Én azt vettem észre, hogy az embereknek nehezére esik kifejezni az érzéseit, nehezére esik azonosítani is őket. A mi társadalmunk arra nevel minket, hogy okosak legyünk és ne mutassuk ki az érzéseinket, mert akkor sebezhetővé válunk. Csak, hogy mi sajnos vagy nem sajnos (ki-ki döntse el maga) nem robotok vagyunk, így vannak érzéseink.

3. Szükséglet

Ugyanolyan fontos, mint az érzés, kár vitába szállni vele. Figyeljük meg mi a másik igénye velünk szemben.

De azt is meg kell nézni az adott helyzetben, mi az én igényem. Ez sokszor nem egyértelmű. Lehet, hogy nem tudom, mert még nem ismertem fel, vagy szőnyeg alá söpörtem. Ennél a résznél elválik élesen az erőszakos és az erőszakmentes kommunikáció. Ha tisztázom magamban ezt az összefüggést, helyteleníthetem valaki viselkedését velem szemben, gyűlölhetem is őt érte, de nem gyűlölhetem a belső lényét, akinek ugyanazok a szükségletei, mint nekem. Rúmi perzsa költő mondja:

„Van egy hely túl jón és rosszon, ott találkozunk!”

Mire van szükségem az adott pillanatban? Mi hiányzik az életemben, ebben a pillanatban? Megértésre, párbeszédre, egyértelműségre vágyom stb…

Férj: Azért voltál mérges, mert amikor nem értél el, azt hitted baj történt?

Feleség: Igen, ez volt a gond.

4. Kérés

Ez a kérés az EMK-ban pozitív, konkrét, teljesíthető, elutasítható!

Legyen pozitív, ne azt mondjuk, hogy mit ne csináljon a másik, az nem kódolható a számára. Azt fogalmazzuk meg, hogy mit csináljon!

Minél konkrétabban fogalmazunk, annál nagyobb eséllyel érünk célba.

Teljesíthető legyen, ne olyan, amit a másik nem tud megvalósítani.

A másik félnek joga van ahhoz, hogy nemet mondjon nekünk. Szabad akarata van, ne félelemből tegye, hanem, mert az mindkettőnknek jó.

Nagyon ajánlom, hogy kezdjük el gyakorolni és kizárólag erőszak és hátsószándék nélkül kommunikáljunk.

Ez nem egyszerű feladat. A legjobb módszer, ha a négy lépéssel külön-külön foglalkozunk először. 2 hétig csak arra figyeljünk, hogy a tényeket minősítés nélkül tudjuk kifejezni teljesen objektíven. Majd megint 2 hétig figyeld az érzéseidet egy-egy szituációban. Csak az érzést, értelmezés és belemagyarázás nélkül. További két hétig elemezd a viselkedésed mélyén levő szükségleteket. Mire van szükségem az adott helyzetben? Végül pedig fontos, hogy a kérés, ne követelés legyen!

Mi nem várhatjuk el, hogy mások ismerjék a módszert. Többféle reakciójuk lehet ezzel kapcsolatban. Négyfélét különböztet meg Serena Rust.

• Veled nincsen rendben valami

Elmondom a másik félnek mi nem stimmel vele és kinek van igaza. Azt érzem rám támadt, így védekeznem kell. Az erőszakmentes kommunikációban ilyen nincsen.

• Velem nincsen rendben valami

Ha valaki negatívat mond nekem, azt gondolom igaza van. Már én is többször észrevettem magamon és bűntudatom lesz. Ilyenkor a támadás saját magunk felé irányul, ez sem az erőszakmentes kommunikáció.

• Mit érzek? Mire van szükségem?

Felindultságomat sikerül megállítani és befele figyelek, mi zajlik bennem. Elkerülöm, hogy belemenjek a másik fél játszmájába. Befele figyelve megfejtem az érzéseimet és a belső szükségleteimet. Ez az erőszakmentes kommunikáció!

• Mit érzel? Mire van szükséged?

Figyeljük meg abból, amit mond, hogy mire is van szüksége a másiknak. Nem engem akar bántani, még ha úgy is tűnik, a saját szükségleteit szeretné kielégíteni.

Sajnos sokan manipulálásra használják ezeket a bevált módszereket, hogy elérjenek valamit, de a másik lenyomásával. Itt a hangsúly azon van, hogy mind a két fél elégedett legyen a helyzet megoldásával. Törekedjünk win-win szituációra az életben.  

A következő könyvet érdemes a témában elolvasni, ha valakit mélyebben érdekel:

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

A segítőkész emberek azt gondolják, hogy a tanácsadás pozitív dolog. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogyha ők már megszerveztek egy esküvőt, gyereket nevelnek, voltak már hasonló cipőben mint most éppen Te, akkor jogosan kezdenek el bombázni a kéretlen tanácsaikkal. Sokáig én is így gondoltam. De rá kellett jönnöm, hogy az az én tanácsom és maximum magamnak tanácsolhatok bármit is, itt most főleg a saját életünkkel kapcsolatos dolgokra gondolok, nem arra, amikor üzleti tanácsot kérünk például bankügyeinkhez vagy a matek házihoz és, ami itt még különbség, hogy ezekben az esetekben kérjük és nem csak úgy kapjuk a tanácsokat.

Érezted már magad dühösnek egy tanács miatt? Miért is van ez?

Képzeljük el a menyasszonyt, aki a saját esküvőjét szervezi és mindenki beleszól, természetesen a legnagyobb jóindulattal. Pl.: én ismerek egy szuper helyet, ott legyen az esküvő, most a meztelen torta a divat, olyan legyen, mert ha nem akkor nem leszel menő és az egész esküvő hamvába hal. Én nagyon hálás vagyok a családomnak és rokonaimnak, hogy megkíméltek ettől pár évvel ezelőtt. Szóval szerintem ezen a példán keresztül is látszik, hogy miért nem jó a tanácsadás. Szegény menyasszonyra, akinek percenként 20 döntést kell hoznia, még a többi ember is nyomást tesz.  

Ha valaki anélkül ad tanácsot, hogy Te kérnéd, azt sugallja feléd, hogy szerinte Te nem vagy képes önállóan meghozni egy döntést és kitalálni mi a jó neked. Majd ő megmondja, mert neki bevált. Ez pontosan így van, NEKI bevált a saját életében, a saját körülményeihez képest, a saját hitrendszere szerint. De minden ember más és más, így ha nem akarjuk a másikat megbántani NE adjunk neki kéretlen tanácsot. Hangsúlyozom, hogy kéretlen tanácsot, mert ha egy barátnőnk, rokonunk a segítségünket vagy tanácsunkat kéri egy bizonyos témával kapcsolatban (utazás, étterem) természetesen elmondhatjuk neki a MI tapasztalatunkat. De az is a SAJÁT tapasztalatunk lesz, ahogyan mi megoldottunk egy kérdést, ahogy mi megéltünk egy helyzetet. Lehet, hogy nem ugyanazt fogja gondolni Rómáról, amit mi mondtunk neki és nem a jófej, kedves felszolgáló lesz az étteremben, mint, amikor mi voltunk és azt se felejtsük el, hogy minden ember a saját szemén keresztül nézi a világot nem úgy látja a történéseket, ahogyan mi. Abban is biztos vagyok, hogy nem is úgy él meg egy helyzetet, ahogyan mi azt akkor megéltük.

Ha valaki a tanácsunkat kéri, de végül nem fogadja meg sokan zokon vesszük ezt.

De miért? Mi történik ilyenkor?

Szerintem jó esetben az ember átszűri magán a másik ember véleményét, esetleg több ember véleményét és Ő hoz egy döntést, amit ő érez jónak. Ez lehet, hogy hasonlítani fog a kapott tanácsokhoz, de lehet, hogy nem. Ezt ne érezzük személyünk elleni támadásnak, mert nem az. Szerintem azt jelenti, hogy a másik ember átgondolta és a saját életére vetítette, amit mi mondtunk neki, vagyis ez egy pozitív dolog és nem lemásolta a mi megoldásunkat gondolkodás nélkül.

Nekem pont ezért tetszett meg a coach szakma, mert nem elmondjuk a másik embernek a mi receptünket az életre, hanem igyekszünk felnyitni a saját szemét, hogy több megoldást lásson maga körül.

Az emberek szerintem nagyon jól tudják, hogy mi a helyes és mit kellene tenniük. És mivel mindenkinek más a világképe és nézetei, a tanult mintái és ezer más dolog, ami hatott rá, nem tudhatjuk, hogy neki mire van pontosan szüksége. Mikor jön a diri az iskolában, akkor mindenki kihúzza magát és leszáll a radiátorról, amin ült és eldobja a cigit messzire, igaz? Szóval az emberek tudják általában mi a helyes. Bízzunk az emberekben! A gyerekünkben, a rokonainkban stb.

Miért ne adjunk tanácsot?

• az a saját nézőpontunk, a másik mást látott a világból, mást tapasztalt eddig
• nekünk bevált, de a másik teljesen más személyiség, máshol lakik, más az iskolai végzettsége, más a vallása stb.
• sokan nyomásnak élik meg a kéretlen tanácsot (ha ezt mondták, most már meg kell tennem)
• coachként, mi azért sem adhatunk tanácsot, mert akkor nekünk kellene vállalni a felelősséget azért, amit a másiknak tanácsoltunk és jogosan jön majd felháborodottan az ügyfél, ha neki nem sikerült. És a coachingban fontos, hogy a felelősség az övé legyen, a döntés az övé legyen! És az életben is!
• Sokan azért adnak tanácsot, mert okosnak érzik magukat tőle, én is úgy gondolom mindannyian estünk már bele ebbe a hibába. Hát én tudom, hogy erre ezt kell bevenni és az lesz a tuti! De ugye még egy sima megfázást is mindenki máshogyan kúrál.
• Sokan azért mondjuk el a problémánkat, hogy meghallgassanak minket, nem azért, hogy megoldják nekünk. Mark Gungor előadásai szerint a nők azért mondják el a bánatukat, hogy meghallgassa egy másik ember és nem azért, hogy megoldást javasoljon bárki is, jajj, annak a férfinak, aki ötletelésbe kezd, mert a nők ezt zokon veszik többnyire. De a férfiak szerinte csak akkor mondanak el valamit, ha tanácsot szeretnének kérni mástól, hogy együtt megoldják a problémát. A nemi szerepeket is érdemes tehát számításba venni.
• amit még rendkívül fontosnak tartok, hogy a saját tanácsainkkal elültetünk bizonyos gondolatokat a másik tudatalattijába, ami nem biztos, hogy pozitív. (Jajj, nem szabad vállalkozásba kezdeni Magyarországon!, Szerintem ez nem olyan egyszerű, nem fog összejönni!) Ezek véleményem szerint negatív gondolatokat alkotnak a fejünkben.  
• és a legfontosabb talán az, hogy a sok kéretlen tanáccsal elnyomjuk vagy megszüntetjük a másik belső hangját és nem fog tudni odafigyelni arra, amit ő szeretne. Mindenkinek vannak intuíciói és jó ha ezekre hallgat!
• Próbáljunk meg a hétköznapi életünk során is, tanács helyett, inkább kérdéseket feltenni a másik embernek!

Véleményem szerint ezért nagyon jó a kérdezéstechnika. Ha kérdezzük az embereket, akkor olyan kérdéseket is feltehetünk neki, amiket ő még nem válaszolt meg magának. És véleményem szerint ez elindítja az agyunkat és tudatalattinkat és dolgozik ez a sok kérdés benne és az agyunk keresi a választ rá és meg is fogja találni, hiszen arra lett kitalálva.

Az én véleményem, hogy a tanács lehet hasznos, de csak ha kérik. Ha nem kérik, akkor púp az ember hátán.

Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, írd meg nekem!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

Ha segítségre van szükségünk, akkor ma már nagyon sok megoldás mellett dönthetünk. Érdemes átgondolni ki az, aki segíteni tud majd nekünk. Tegyük fel magunknak a kérdést: vajon a coaching a nekem való segítség jelenleg?

Nézzük meg mit is takar ez a szép szó.

1, A coaching egy cselekvésorientált segítő folyamat. A coach segít az ügyfélnek, hogy Ő segíteni tudjon magán. A coaching célja, hogy az ügyfél elakadásáról a megoldás felé terelje az ügyfelet.

2, Ami nagyon fontos, hogy a coach nem ad tanácsot, kérdezéstechnikával és egyéb eszközökkel segíti az ügyfelet a saját, BENNE lévő megoldás előhívására. A coachingban sok-sok modell létezik, de egy coach azt mondta a legjobb modell, ha nincs modell. Nekünk az ügyfél szavai után kell mennünk és követni őt, mint egy táncban. A megoldás így lesz az övé.

3, A coaching ülésekre hetente vagy kéthetente kerül sor általában, ritkábban nem igazán van értelme, mert a motiváció és lelkesedés alábbhagyhat, gyakrabban sem, hiszen a coach ad házi feladatot az ügyfélnek és az sem árt, ha az elhangzottakat át tudja gondolni és alszik rá egyet-kettőt.

4, Egy coaching ülés általában 60-90 perces. Van, aki a 60 perces üléseket kedveli és van, akinél 90 perc egy ülés, ezt érdemes tisztázni még az első úgynevezett pre-coaching ülésen, amikor csak egyfajta ismerkedés történik és a felek megnézik, hogy szimpatikusak-e egymásnak és  megbeszélik a témát, előfordulhat, hogy nem a coach hatáskörébe tartozik. Ez az alkalom kiváló arra is, hogy igyekezzünk felmérni mennyire motivált az alany és elmondani neki, hogy mi nem „meggyógyítjuk”, hanem neki kell tennie érte.

5, Az is rendkívül változó, hogy hány alkalomra van szükség. 3-10 alkalom általában elegendő egy személynek, egy adott témához. De az is lehetséges, hogy 1 vagy 2 alkalom bőven elég. Ez nagyban azon múlik, hogy mennyire motivált az ügyfél és milyen lépeseket hajlandó azonnal megtenni és nyilván az adott témától is függ.

Ez a kép nagyon szemléletes, hogy mit is csinál a coach. Nekem nagyon tetszik.

6, Kik a coaching szereplői?

A coach és a coachee, de ez egy fura szó, amit inkább ügyfélnek, alanynak szoktam nevezni.

A coach az, aki képzettségével és tudásával igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy az ügyfél problémáját közösen megoldják. A coach empatikus, etikus, objektív, segítőkész, rugalmas, kreatív és etikus. A coaching üléseken elhangzottak nem kerülnek ki onnan.

Az ügyfél az, a személy, aki élethelyzetében elakadásba ütközik és segítséget kér a coachtól. Ez rengeteg féle lehet.

7, Miért van szükség coachra?

A coachot, én szeretem lelki edzőnek nevezni, hiszen a coach szó ugye edzőt jelent. Ha egy sportolónak a kimagasló eredményért szüksége van edzőre, nekünk az élet nehézségeivel szemben, egy-egy nehezebb döntéshelyzetben miért ne lehetne szükségünk egy jobb teljesítményért, egy „edzőre”? Szerintem a legjobb az lenne, ha mindenkinek lenne egy saját támogatója, szurkolója azaz coacha.

8, Miért kerül előtérbe ez a szakma?

Én arra jutottam, hogy azért, mert rengeteg impulzus ér egy embert egy nap (a munkahelyén, telefonon, Viberen, Messengeren, az utcán, a boltban stb.) és talán az emberek a sok döntéshelyzetben és feladatban nem mindig tudnak arra fókuszálni, amire szeretnének. Kicsit háttérbe szorul az ember maga, az ember lelke. Régebben azt gondolom kicsit spirituálisabbak voltak az emberek, például sokan jártak templomba gyónni és ott kiönthették a szívüket valakinek vagy a tehetősebbeknek volt társalkodónője. Zacher Gábornak olvastam egy cikkében, hogy ma már átlag 7!!! percet beszélget egy család. Hiányzik az embereknek a közvetlen kommunikáció és a figyelem. Mi nők talán jobban megosztjuk a bánatunkat és örömünket a barátnőinkkel, családunkkal, de itt sem kapunk feltétlenül szakmai segítséget, a férfiak véleményem szerint még sokkal kevésbé tudják kiönteni a szívüket.

9, Mi a különbség a pszichológus és a coach között?

Gyakran keverik a coachot a pszichológussal, sok fórumon láttam és tapasztalom is. Sokan kérdezik minek menjenek coachhoz, ha a pszichológus biztos szakképzettebb és több évig tanul, mint egy coach. Erre az a válaszom, hogy a két szakma képviselői teljesen mással is foglalkoznak. Más problémákkal keresik meg az egyiket és a másikat. A coach lelkileg egészséges emberekkel foglalkozik. Ha valaki súlyos depresszióval küzd, akkor pszichológust keressen fel. Ha valaki nem hisz a coachingban, akkor jobb, ha bele sem kezd.

10, Milyen témákkal kapcsolatban keresik fel a coachot?

• stresszes, feszült életvitel
• időbeosztási problémák
• konfliktus valakivel
• párkapcsolati problémákkal
• döntéshelyzet előtt
• pályamódosítás előtt
• nem vagyunk elégedettek magunkkal, a munkánkkal
• önismeret fejlesztése céljából

Ha esetleg felmerült benned, hogy érdekelne a coaching a következőket gondold át mielőtt belevágsz.

11, Mikor NE keress fel coachot?

• Nem vagy teljesen elkötelezett a változás irányába, még jó neked az, ahol most vagy
• Nehezen beszélsz az elakadásaidról idegeneknek
• Ha nem hiszel benne, hogy működik
• Ha azt várod, hogy majd meggyógyítsanak az üléseken és az életedben nem kell változtatni

12, Neked való a coaching, ha:

• Ha hajlandó vagy tenni a célodért, és vállalni a következményeket
• Ha készen állsz megismeri önmagad még mélyebben, mert nem biztos, hogy minden tetszeni fog elsőre
• Ha őszintén fel tudod vállalni az elakadásodat

Kíváncsi vagyok a véleményedre az írásommal kapcsolatosan.

Vázlatos leírás a coachingról, ha kérdésed van, fordulj hozzám bizalommal :)

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay