Mi is az a játszma és ki játssza?

Mi is az a játszma? A következőkben igyekszem egy rövid képet adni róla. Ki játssza? Mindenki!

Ismerős neked a következő szituáció?

Barátod/barátnőd panaszkodik neked, hogy rosszul érzi magát a munkahelyén.

TE: Nem gondoltál arra, hogy keress egy másik munkát?

Barátnő: Hát igen, de elég jó a fizetés.

TE: Egy másik hasonló pozícióban hasonló lenne a fizetés is, nem?

Barátnő: Hát igen, de közel van.

TE: Ezen a környéken sok a hasonló cég, nem?

Barátnő: Hát igen, de nem olyan egyszerű ma jó munkahelyet találni.

TE: De ez sem az, nem azért akarsz eljönni?

Barátnő: Hát igen, de egész jófejek a kollégák.

TE: Akkor úgy látom itt szeretnél maradni.

Barátnő: Dehogy akarok, de tudtam, hogy úgysem tudsz segíteni.

Az Igen, de játszma az egyik leggyakoribb és nagyon sokan sokféle helyzetben alkalmazzuk. Ez egy tipikus játszma, amikor nem is érdekel minket a válasz. Bizonyítani szeretnénk magunknak, hogy mi jól gondoljuk, amit gondolunk a világról.

Eric Berne által megalkotott tranzakcióanalízis egyik kulcsfogalma a játszma. Van is egy könyv, amit írt erről Emberi játszmák címmel. Bár a játszma szóból gondolhatunk arra, hogy ez valami könnyed dolog, de nem az! Az emberek a játszmákat sajnos általában nem tudatosan játsszák és a játszmákból általában mind a két fél elégedetlenül és bosszankodva „jön ki”.

Mi is az a játszma?

Berne így magyarázza: „a játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely előre látható kimenetel felé halad.”

Kezdjük az elején: Miért is van szükség játszmára?

Ha az emberek nem kapnak elegendő sztrókot (simogatást, érintést, visszajelzést, kedvelést a facebookon), akkor kiszárad a gerincagyuk. Nem véletlenül fél minden rab a magánzárkától. A magányt és ingernélküliséget az emberek nagyon rosszul viselik. Szükségünk van tehát napi szinten ilyen ingerekre. Berne szerint legalább 7-re egy nap. És még a negatív sztrók is jobb az ember agyának, mintha nem kapna egyáltalán ilyen megerősítést, visszajelzést. A sztrókok tehát nem mindig pozitívak, de lehetnek azok is.

A játszma definíciójában benne van a kiegészítő és a rejtett tranzakció is. Mik is ezek?

Itt be kell vezetni újabb kifejezéseket. Eric Berne szerint 3 én-állapota van az embereknek, mindenkiben megfigyelhető mindegyik. Fontos, hogy melyik én állapotból kommunikálunk valakivel. Három én állapot a következő: Szülői, Felnőtt és Gyermek

• Szülői én-állapot ilyenkor úgy reagálunk, ahogyan egykor szülőnk vagy szülőfiguránk tette
• Felnőtt én-állapot: objektív, az itt és most helyzetre reagál
• Gyermek én-állapot: úgy fejezi ki magát, mint kislányként vagy kisfiúként tette

Amennyiben az ember megkérdezni a másik embert az utcán, hogy mennyi az idő és azt a választ kapja, hogy fél 3 (és valóban annyi az idő), akkor az egy kiegészítő tranzakció, a Felnőtt én megszólította a másik Felnőtt énéjét és az úgy válaszolt, ahogy a másik indította a kérdést. De lehet, hogy valaki úgy válaszol, hogy hagyjon már békén és vegyen egy órát magának, akkor nem két Felnőtt én-állapot beszélgetése zajlott le.

Rejtett tranzakciót főleg a csábítással és flörtöléssel lehet a legjobban megérteni. Vagyis, nem azt mondjuk szó szerint, amire gondolunk. Ez igen gyakori és nemcsak flörtölésnél fordul elő.

Munkahelyen: főnök kérdezi a beosztottat (miután elkésett): Tudja maga hány óra?

Alkalmazott: Igen, fél 10.

Nyilvánvalóan a főnök nem arra volt kíváncsi, hogy mennyi a pontos idő, hanem burkoltan leszidta az alkalmazottat.

Az előre látható kimenetel, pedig azt jelenti, hogy a játékosok és helyzetek ugyan mindig változnak, de a lényeg, hogy a végén mindenki megszerzi a maga „nyereségét”, mint egy játszmában. De ez a nyereség F. Várkonyi Zsuzsa szerint elég „perverz”, mert nem igazi nyereség. Amitől ezt nyereségnek írta le Berne, hogy az ember megkapja a maga igazát, vagyis azt a hitrendszert igazolja vele, amit a világról ő alkotott. Minden ember élete során, sőt Berne azt mondja 6 éves koráig kialakít egy hitrendszert, amit egész életében bizonyít. Nem lenne szerencsés, ha kiderülne, hogy, amit gondolok az nem úgy van, akkor az egész világképem és látásmódomról kiderülne, hogy hamis, ezért inkább bugyuta játszmákkal alátámasztjuk, amit gondolunk és meggyőzzük magunkat és másokat a saját igazunkról. (Mindenki csak átver, nem vagyok elég jó, a másik úgysem tud segíteni, minden férfi disznó, az emberek irigyek, ha nem vagyok vékony, elhagynak stb.)

Mi a közös a játszmákban?

• ismétlődőek
• felnőtt tudatosság nélküliek
• rejtett tranzakció játszódik le
• egyik fél sem nyertes igazán
• a végén a már megint megtörtént érzése jelentkezhet
• a játszmát kezdeményező kiveti a horgot, akár többet is és várja, hogy valaki ráharapjon erre

Kik a játszma szereplői?

Az Üldöző és az Áldozat mindig jelen van, sőt általában egy harmadik fél a Megmentő is előkerül. Ők a drámaháromszög szereplői. Ezek a szerepek egy játszma alatt is cserélődhetnek akár. Mivel szerepek fel lehet őket venni és le is lehet őket vetni egyik percről a másikra.

Nézzünk meg néhány gyakori játszmát röviden

Jó, ha magunkra ismerünk a játszmákból, így könnyebben észre tudjuk venni, amikor belemennénk. De mindenképpen fontos a tudatosság, hogy elkerüljük a játszmákat.

Ha Te nem lennél!

Gyakori játszma házaspárok között, illetve párkapcsolatokban. A másikra fogjuk, hogy miatta nem jutunk el például ejtőernyőzni, mert nem enged el sehova mondjuk a férj, korlátoz vagy félt minket. Vagy hát miattad drágám, nem tudok elmenni heti háromszor mozogni, mert Te nem engedsz. Majd kiderül, hogy amikor elengedi a másik fél (párterápia hatására például), akkor kifogásokat kezd keresni arra, hogy ne kelljen ejtőernyőzni, illetve kiderül azért heti 3-szor nem is akarna eljárni edzeni. De hát mennyivel egyszerűbb a másikra „kenni” a dolgot. Sokszor előfordul szülő-gyerek viszonylatban is. A szülő kivetíti a gyerekére, hogy ezt vagy azt nem tud, vagy nem tehet meg. Hát mi nem utazhatunk el, mert nekünk gyerekünk van. Valójában azonban legtöbb esetben félelem áll a háttérben vagy egyéb érzelmek (dac), kis lelki zsarolás a másik felé vagy a külvilág felé, hogy hát én milyen áldozatokat hozok a gyerekemért! Ez is egy játszma, és nem az őszinte kommunikációról szól.

Rajtakaplak, Te gazember!

Ehhez a játszmához jó, ha tudjuk, hogy alakul ki általában, könnyebb lesz megérteni. Ez a játszma olyanok személyeknél gyakori, akiket átvert, becsapott, elhagyott valaki a múltban, vagy legalábbis ők így élték meg. Válás után a gyerek gondolhatja úgy, hogy elhagyták őt, vagy akár egy szülő halálát is megélheti egy gyermek úgy, hogy őt itt hagyták, átverték. Megelőzve az akkor és ott átélt traumát és sokkot folyamatosan keresi a hibát az emberekben. Mindig azt figyeli, hol nem stimmel valami. Hol derül ki a másikról, hogy egy gazember! F. Várkonyi Zsuzsa szerint kiváló kritikusok is lehetnek, vagy felügyelők, ezek az emberek, amennyiben ki tudják használni a „gyengeségüket”. Mindenesetre meg akarják óvni magukat egy mélységes csalódástól és bizalmatlanok mindenkivel szemben és mindig résen vannak.

Manapság

Egy tipikus játszma főleg középkorúak vagy még idősebbek között. Berne azt írja, hogy egy önigazoló, büntető felhangú, többnyire gonosz időtöltés. Ő azt írja középkorú nőkre jellemző leginkább, de szerintem mindkét félnél megfigyelhető. Jelmondatai: „Ezek a mai fiatalok”, „bezzeg a mi időnkben”, „Manapság, már nem tisztelik az időseket a fiatalok.”. „Nem volt ennyi válás, de manapság nem tartanak ki az emberek egymás mellett”.

Mit lehet tenni, hogy elkerüljük a játszmákat?

• Tudatosság Az első, ami segíthet, ha tudjuk, hogy van ilyen és igyekszünk megfigyelni a saját életünkben, hogy kivel és milyen játszmákat játszunk, főleg, ha az káros. Mert a játszma szélsőséges esetben végződhet a bíróságon, kórházban vagy a temetőben. (Nézzük meg a Rózsák háborúja c. filmet, ha érdekel minket milyen a vérre menő játszma). Nem egy családi film!

        Itt található a link: http://indavideo.hu/video/Rozsak_haboruja_CD1_1989 ez az első fele

        A második fele: http://indavideo.hu/video/Rozsak_haboruja_CD2_1989

• Figyelmen kívül hagyjuk a csábítást, vagyis lemondunk a versenyről

        Sokszor mi is azért megyünk bele, hogy jól jöjjünk ki egy szituációból, de ez nem fog megvalósulni

• Vizsgáljuk meg, mit is szeretne ezzel elérni a másik fél

        Nézzük meg, mire van/lehet szüksége a másiknak, képzeljük magunkat a helyébe. Mit is szeretne mondani vagy elérni?

• Felnőtt én-állapotból válaszoljunk

        Azaz ne a sértett gyerek, vagy a kioktató, parancsoló szülő szemszögéből reagáljunk egy helyzetre, hanem minél objektívebben

• És a legfontosabb, amire bíztatok mindenkit, az őszinte, tiszta kommunikáció. Figyeljünk a másikra, hallgassuk meg és ne vonjunk le előre következtetéseket, hogy ő biztos ezt érti alatta stb., tegyünk fel neki kérdéseket, hogy mit is ért ezalatt, mit is szeretne elérni.

Nem vagyok a téma teljes szakértője, nem kutattam évtizedekig, de igyekeztem egy tömör, átfogó képet adni arról, hogy mi is az a játszma, hogy jobban felismerjük őket és sikeresen kilépjünk belőlük.

Mindenkinek sok sikert a felismerésekhez!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay