Gondolom mindenkivel előfordult már, hogy megbántották, becsapták és/vagy átverték stb. akár szándékosan, akár nem szánt szándékkal. Az emberek természetes reakciója, hogy ilyenkor dühösek és haragosak lesznek.  

Amikor az ember mérges, nem lát a dühtől, akkor nem képes észszerűen gondolkozni vagy viselkedni. Ilyenkor fontos, hogy először is lecsillapodjunk és majd egy pár lépés távolságból nézzük magunkat és a helyzetünket.

Kinek nehezebb megbocsátani?

Ha egy vadidegen gonosz velünk, vagy rálép a lábunkra, nem haragszunk rá úgy, mintha egy általunk szeretett személy tenne ilyet. Tőle nem vártuk, hogy megbánt, tőle váratlanul ért, egy arcul csapásként éltük meg a helyzetet, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne megbocsátani az illetőnek.

De véleményem szerint fontos megnézni azt is, hogy miért lettünk dühösek? Gyakran nem is komoly dolgok miatt húzzuk fel magunkat. Sokszor nem is a másikra vagyunk mérgesek, hanem magunkra. Ilyen helyzetben először azonban ki szoktunk vetíteni a másikra, hogy hát ő a gonosz, mert látod mit csinált?

De mi a helyzet velünk? Mi nem vagyunk hibásak ebben a történetben? Mi nem hagytuk, hogy a másik azt tegye velünk, amit tett? Tudtunk neki NEM-et mondani? Mi elmondtuk az igényeinket vagy csak elvártuk, hogy úgy csináljon valamit, ahogy mi szoktunk? Vizsgáljuk meg saját magunkat és az igényeinket az ilyen helyzetekben. Nem üzen-e nekünk valamit a frusztrációnk? Nagyon sok esetben igen.

Érdemes elgondolkozni tehát azon mi dühített fel minket. Lehet, hogy nem is a másikra haragszunk.

Természetesen olyan eset is előfordul, hogy a másik ténylegesen gonosz, bántó dolgot tett velünk, ellenünk. Mit tudunk ilyen helyzetben tenni?

Az okos emberek szerint ilyenkor is meg kell bocsátani, azért mert magunknak teszünk ezzel jót és a mi egészségünk lesz tőle jobb.

Változó, hogy kinek mi a hitrendszere, de szerintem sokan egyetértünk abban, hogy ide a Földre tapasztalni jövünk és fejlődni. Mitől fejlődnénk, hogyha minden rózsaszín és fagyit eszünk egész nap egy tó partján? Nagyon fontos a kikapcsolódás és kell is, de ettől nem hiszem, hogy fejlődünk. Szóval sajnos sokszor a kudarcoktól és csalódásoktól fejlődünk.

Vagyis nézhetjük más szemszögből is a történteket. Igazából hálásnak kell lenni azoknak, akik megbántanak, mert valamire fel akarják hívni a figyelmünket.

Máris kevésbé nézünk haragosan a másikra és könnyebb neki megbocsátani, hogyha azt gondoljuk, hogy segít nekünk ezzel fejlődni!

Mindenkinek meg lehet bocsátani?

Igen, mindenkinek meg lehet. Ez csak a szándéktól függ. Nagyon extrém esetek is történtek és történnek a világban nap, mint nap. De ha Te úgy döntesz, akkor meg lehet bocsátani bárkinek.

Van egy videó egy idős hölgyről Eva Mozes Korról, aki megbocsátott egy náci katonának, aki elrendelte az ő és az ikertestvére kísérletekben való részvételét, gyakorlatilag az ő kínzásukat, amikor kicsi gyerekek voltak.

A videó itt elérhető angolul: https://www.youtube.com/watch?v=gdgPAetNY5U

Egyik nap úgy ébredt a hölgy, hogy megbocsát Dr. Munchnak, az jutott eszébe hogy, milyen jó ötlet lenne egy megbocsátó levelet írni neki. Azt mondja, hogy amit tapasztal, az életét megváltoztatta, vagyis az, hogy rájött arra, van ereje és hatalma afelett, hogy megbocsát-e vagy sem. 4 hónapig írta ezt a levelet, majd kijavította ezt egy angol tanár. A tanár azt mondta neki, hogy nagyon jó, hogy Dr. Munchnak megbocsát, de nem vele van a baja, hanem Mengelevel. Azt javasolta neki a tanárnő, hogy menjen haza képzelje el, hogy a szobában van Mengele és tegyen úgy, mintha megbocsátana neki. Eva mást tett. Csúnya szavakat kiabált a szobában és utána azt mondta, hogy de mindezek ellenére megbocsátok neked.

Mit jelent Eva számára a megbocsátás? Öngyógyítás, önfelszabadulás, szabadság. Azt mondja, hogy azon nem tudunk változtatni, hogy mi történt, de azon, hogyan viszonyulunk hozzá, azon igen!

Ha neki sikerült, akkor a kisebb hibák megbocsátása, már nem is tűnik olyan nehéznek, igaz?

Fontos itt megjegyezni, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy valakivel továbbra is jóban kell feltétlenül maradni, mint a hölgy esete is mutatja, nem hiszem, hogy ezentúl együtt fognak majd kávézgatni a náci katonával és meghívja a szülinapjára. Neked sem kell, ha olyat tettek veled, találkozni továbbra is az illetővel és várni, hogy újra megbántson. Legyünk tudatosak, legyünk nyitottak rá, hogy megbocsátunk valakinek és tegyük is meg, de ez nem azt jelenti, hogy bolondnak kell lenni. A határainkat mi szabjuk meg!

Miért jó, ha megbocsátunk valakinek?

Kutatások is bizonyítják, de szerintem mi magunk is tudjuk, hogy megkönnyebbülünk, nem hordozzuk ezt a terhet tovább, nem nyomasztja a szívünket és lelkünket és ez felszabadító hatással van az egész szervezetünkre.

Sok embertől hallottam már azt, hogy de ha megbocsátok neki, akkor az nem olyan, mintha szembe köpném magamat?

Én nem így gondolom. Ez akkor lenne igaz, ha neki fájna, hogy mi haragszunk rá, ha a másik fél ezt érzékelné, ha neki ettől többe kerülne a kenyér a boltban, de ezt mi érezzük és minket bénít és betegít meg nap mint nap, a másik felet sajnos vagy nem sajnos, de nem. Akkor kinek is ártunk vele?

Fogjuk fel úgy, hogy ettől több erőnk lesz, mert, amit eddig sértettségre, haragra, dühre, gyűlöletre fordított a szervezetünk energiát most felszabadul és másra tudjuk használni. Több erőnk és energiánk marad magunkra és arra, hogy minket boldogító tevékenységekre fordítsuk.

Te kire neheztelsz? Kinek nem tudtál még megbocsátani?

Van rengeteg ajánlott technika arra, hogyan is tegyük túl magunkat a megbántottságunkon, nem is írom ide, mert tele van vele az internet. De ha ezek között nem találtad meg a választ és segítségre van ebben szükséged, keress fel bátran és „átkeretezzük” a történeted.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay