Kineziológia + EFT

Lelki edző

Lelki edző

Mit vesz át egy gyerek a szüleitől?

avagy nálunk így szokás

2019. augusztus 10. - Lelki edző

Nálunk így szokás

Ez a mondat, valamiért mindig felzaklatott és mindig úgy éreztem na és? Attól még nincs megmagyarázva egy-egy szokás, cselekedet. Régen szokás volt a rabszolgatartás, vagy az, hogy a nők nem tanulnak. De a disznóölés is egy szokás, és szerintem nem oké. De ez az én véleményem, mint minden, amit írok :) Én is csak a saját nézőpontomból tudok írni, milyen meglepő :) És nem kell nekem hinni, csak gondolkozz el rajta, nem miattam, mert nekem mindegy, ha úgy éled az életed, ahogy eddig. De ha nem jó úgy az életed, ahogy eddig tetted, akkor gondolkozz el teljesen más lehetőségeken. Ha jó az életed, ne olvass tovább :)

Az alábbi képről eszembe jutott több dolog is.

onutalat.jpg

Ez így van, de a világon mindennel.

A gyerekek nagyon sok mindent lemásolnak. Most azt hagyjuk, hogy nem véletlenül születnek oda, ahova, mert az is igaz lehet, kinek-kinek hite szerint.

De ha mi sok zöldséget eszünk és élvezettel, nem utálattal és nem azért mert kell, akkor ezt fogja látni, ezt fogja megszokni és ez lesz neki természetes.

Ha mi sokat sportolunk, akkor az.

Ha mi sokat szidjuk a szomszédot, az embereket általában akkor az.

Ha nekünk semmi sem jó, akkor az.

Ha mi úgy megyünk dolgozni, hogy utáljuk, akkor az.

Ha boldogtalan párkapcsolatban élünk akkor az.

Ha feszültek vagyunk és rohanunk mindenhova akkor az.

Ha sok édességet eszünk, akkor azt.

Ha kényszeresen takarítjuk a lakást, akkor az.

Ha nem szeretjük a testünket, ha fogyózunk állandóan, ha sírunk a mérlegen, akkor az.

Ne lepődjünk meg, amikor a gyerekünk nem olvas, hanem kütyüzik, mert mi is ezt csináljuk. Még ha a munkát csináljuk is a gép előtt, akkor is ezt látja, vagyis nem azt, hogy olvasunk.

Te sokat olvasol és ezt látja a gyermeked?

De ezek olyan dolgok, amik talán szembetűnőbbek, de az nem, hogy pont úgy fog másokhoz viszonyulni, ahogyan mi is. Lemásolja az érzéseinket egy adott dologgal kapcsolatban. Pont olyan feszülten megy óvodába, ahogy mi is mentünk, vagy ahogyan mi érezzük magunkat, amiért be kell mennie. Pont olyan feszült lesz reggel, amilyenek mi is, mikor dolgozni indulunk. Persze, hogy átveszi és érzi, hogy feszültség van, és hát kifejezi akár a saját nyelvén.

Ha mi otthon boldogtalanok vagyunk a férjemmel, akkor ezt fogja látni és ez lesz neki a normális.

Ha sokat veszekszünk, akkor ezt fogja látni és esetleg elraktározza a tudatalattijába, hogy egy párkapcsolat ilyen, a házasság ilyen.

Miért is nem akarnak az emberek párkapcsolatot és házasságot? Lehet, hogy ezért?

Mert hát mi a normális? Valójában minden és semmi. Amit otthon látok, az az etalon, hiszen mihez tudnám viszonyítani az életem, ha nem ehhez?

Nagyon figyelj oda magadra! Nagyon figyelj oda saját magad miatt is, hogy boldog legyél, élvezd az életet, szeresd az embereket, találj kihívást a munkádban, vagy szeresd, amit csinálsz.

A gyerekek utánoznak, és nem azt amit MONDASZ!

Cigivel a szádban, nem lesz túl hiteles, hogy ne dohányozz.

Pont azt fogja csinálni, amit te is. Nem mindent, mert van, ami nála már ki fogja verni a biztosítékot és akkor azt mondja, hogy na ezt nem. De egy nap rengeteg inger ér minket, minden szokást nem tudunk megkérdőjelezni, így sok minden beépül.

Nem szoktuk megkérdőjelezni, hogy ez jó így, hogy ekkor és ekkor kelünk? Hogy ezt esszük reggelire? Hogy jó az, hogy türelmetlenek vagyunk a postán sorban állva? Ezek olyan természetesen beleolvadnak az életünkbe, hogy nem kérdőjelezzük meg a szokásainkat.

Tudod mihez kell bátorság és odafigyelés, vagy nevezzük fancy módon tudatosságnak, ahhoz, hogy megkérdőjelezd a szokásaidat.

Megkérdőjelezni az addigi szokásaidat, meggyőződéseidet, hitrendszered.

Most arra kérlek, hogy egy nap, ha hajlandó vagy rá, akkor kérdőjelezd meg a szokásaid, a rutinod, gondolataid és figyeld az érzéseidet.

Szeretsz akkor kelni, amikor kelsz?

Szereted azt reggelizni, amit?

Szereted úgy elfogyasztani, ahogy?

Egyáltalán reggelizel?

Milyen érzésekkel mész munkába?

Szereted a kollégáid? Felemelnek?

Szereted, amit csinálsz? És azt, ahogy?

Gyakran panaszkodsz?

Türelmetlen vagy, ha sorban állsz?

Van időd magadra?

Tudsz pihenni?

Honnan jönnek ezek a szokások?

Boldog vagy???- ha nem, akkor pedig változtass

Szeretnéd ezt átadni a gyerekednek? Ezeket a szokásokat, és ezeket az érzéseket, amik benned vannak?

Akkor változtass!

Az idő és az élet (ebben a testben) elmúlik, nem örök, így ha valamit szeretnél megcsinálni, akkor kezdd el.

Kérdőjelezd meg a tudásod. Ne ragaszkodj hozzá és a nézeteidhez.

Mindig gondolj arra, hogy a tudósok mennyi mindent nem tudnak és még mindig keresik a választ egy csomó dologra, vagy nem mondják el nekünk és bizonyos dolgokra van válasz, csak még hozzád nem jutott el.

Soha ne ragaszkodj az igazadhoz foggal-körömmel, mert a tudás változik.

Jóbarátok jelenet, örök kedvenc:

https://www.youtube.com/watch?v=HCGc4fc8s44

Amit mi tanulunk az iskolában elavult sokszor, ne hagyatkozz kizárólag arra.

Ez főleg nagyon okos tanult embereknél szokás, hogy ő mivel elvégzett egy halom iskolát és 20-25 évig tanult az iskolában azt gondolja, hogy ő mindent tud. Sajnos nem. Először is maximum egy terület anyagát ismered meg, nem az egészet nézed egyben. És mennyi mindent nem tanítanak az iskolában.

Erről már írtam: (https://lelkiedzo.blog.hu/2019/06/20/5_ok_hogy_miert_ne_a_kituno_tanulas_legyen_a_cel

Az ember azért ragaszkodik a hitrendszereihez, szokásaihoz, mert ebből rakja össze magát.

Én ez vagyok, ilyen és ilyen. Én egy okos, több diplomás ember vagyok, aki nyelveket beszél. Nekem ne akarjon már valaki megmagyarázni bárki bármit, mert hát én többet tudok bárkinél. Vagy én ilyen vagyok és nem tudok változni. Miért nem? Az baj, mert csak a változás állandó ezen a világon, ha te ragaszkodsz bizonyos viselkedésedhez, tulajdonságodhoz, szokásodhoz a saját életedet teszed vele nehezebbé.

Sokan azért félnek ezeken változtatni, mert ha ezeket elengedem, akkor ki vagyok?

ki_vagyok_en.png
Szerintem egy fontos lélek vagy, egy jelentős része a nagy egésznek és van itt helyed és dolgod, de ha telerakod magad egy csomó dologgal, amihez ragaszkodsz foggal körömmel, akkor a lényeget elszalasztod, a lényedet :).

Annyira ragaszkodsz a szokásaidhoz és sokszor a múlthoz, mert köt valakihez, mert így csináltuk otthon. De te nem ettől tartozol a családhoz, mert te is úgy csinálod a sütit, ahogy a nagymama, egész más miatt.

Az emberek nagy része nem hajlandó változtatni, nem hajlandó más információkat beengedni, nem hisz el új dolgokat.

Nekem ezzel is sokszor szembesülni kell sajnos. Na nehogy már ez működjön.

Miért találod te ki ezt előre?

Tudom hatalmas pofon lenne neked, ha kiderülne, hogy mégis, mert akkor a hitedet a tudományban én megdönteném. És azt nem lehet, mert akkor mi marad? Akkor miben tudok hinni? Akkor mi igaz?

Hát ez az.

Mi az igazság? Van ilyen? És tényleg te vagy a tudója? Nem lehet máshogy van?

Ha Te boldog vagy és kiegyensúlyozott, akkor a te hitrendszered, a te meggyőződéseid nagyjából a helyükön vannak.

De ha boldogtalan vagy, stresszes, feszült, akkor valami vívódás van benned.

Lehet, hogy a szíved és az agyad között? A tudatos részed és a tudatalattid között?

Senki nem tudja a tutit, én sem.

Nekem sokat segít, ha megvizsgálok bizonyos helyzeteket, szokásokat. Honnan jönnek? Miért így viselkedtem? Mi irányított? Mi vezérel?

Általában sajnos két dolog vezérel minket és inkább utóbbi. A szeretet és a félelem. Mi egy félelem alapú társadalomban élünk. Ha nem így lenne nem így nézne ki egy híradó. Nem ilyen cikkek lennének.

Miért nem mersz változtatni?

Miért nem mered otthagyni a munkád?

Miért nem mersz máshogyan gondolkozni?

Mert félek, hogy nem lesz elég pénzem.

Mert félek, hogy elítélnek mások.

Mert félek, hogy kinevetnek, elkönyvelnek hülyének.

Mert félek, hogy nem fognak szeretni.

Ezek alapvető félelmek és mindenkiben ott vannak.

A kérdés, az, hogy hagyod? JÓ így neked?

Mindig félni? Szerintem ne félj.

Istenhívő embernek is elmondják, hogy bízd magad a Jóistenre.

Persze ez sokkal nehezebb, mint mondjuk.

De próbáld meg.

Hány olyan történetet hallottál már, ahol az emberek azt mondják és akkor mikor rájöttem, hogy egy vasam sincs és elengedtem a félelmet, akkor jött hirtelen a megoldás.

29Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér, mégsem pusztulhat el közülük egy sem mennyei Atyátok tudta nélkül!30Ő még a hajszálaitokat is számon tartja,31tehát ne féljetek! Ti sok verébnél értékesebbek vagytok a számára!” (Bibliai idézet)

Kívánom mindenkinek, hogy átgondolja, hogy ő mit tanult a szüleitől, mi az, amit otthon látott és mi az, amit most átad a gyerekének?

Ha ezek közül van olyan, aminek nem örülsz, de nagyon természetes és nehezen tudsz rajta változtatni, várlak sok szeretettel.

Elérhetőségeim: 

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

E-mail címem: lelkiedzo@gmail.com

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Facebookon is fent vagyok Lelki edző néven.

Képek: Pixabay

 

 

 

 

 

5 +1 ok, hogy miért fogadd el a másikat olyannak, amilyen

Körbenézek a világban, és ez az, amit nem látok. Miért nem tudjuk elfogadni, ha valaki más, mint mi?

Mindenki jön valahonnan, ahol van egy szokás, vallás, politikai nézet és rálátás a világra, ezer meg egy dologban. Ez még családon belül sem lesz mindenkinél egyforma, ráadásul ahogy egy gyermek nő fel, lesznek saját választásai.

Miért nem pont azt és úgy csinálja, ahogyan én?

1. Azért mert ő egy másik ember

Ő egy másik ember, senki nem fog pont úgy csinálni valamit, ahogyan mi gondoljuk, vagy mi tennénk, még a saját gyerekünk és a legjobb barátunk, a férjünk vagy feleségünk sem.

Bármin fel tudjuk magunkat húzni. A hibát mindig kívül keressük a másikban.

Hogyhogy nem kért bocsánatot? Hogyhogy részt vesz a Pride-on? Hogyhogy nem azt írta, amire számítottam? Hogyhogy nem eszik húst? Hogyhogy nem szereti a fagyit? Hogyhogy nem úgy nyomja ki a fogkrémet a tubusból, ahogy én? Hogyhogy ilyen hülyeségre költi a pénzét?Hogyhogy nem úgy gyászol, ahogy én gondolom?

És akkor egymillió módon megmagyarázzuk magunknak, hogy miért van nekünk igazunk.

Az én szemszögemből nekem van igazam, de a másiknak pont annyira van igaza a saját nézőpontjából.

Ez 6-os vagy 9-es? Kinek ez, kinek az...

6-o-9.jpg

2. Lépj ki a szokások, meggyőződések keretéből

Mikor nekem valaki azt mondja, hogy azért, mert így szokás, akkor valahogy úgy érzem, hogy ez nem válasz.

Mi a logikus? Neked ez, nekem az…

Mi az egészséges? Nekem ez, neked az…

Mi a szokás? Nálunk ez, nálatok az…

Fogadjuk már el, hogy a másik ember szokása, meggyőződése teljesen más is lehet. Ettől ő még nem hülye és furcsa.

És minden szokás jó? Megkérdőjelezted már, hogy azért mert így csináljuk 100 éve, még nem biztos, hogy jó. Vagy lehet, hogy pont itt lenne az ideje változtatni rajta.

3. Nem tudjuk mi rejtőzik benne és hogyan jut el oda

Sosem tudjuk meg, hogy mi a másik ember erőssége, tehetsége, mi az, amiben ő kivételes, ha folyamatosan ráerőltetjük szülőként, tanárként, társadalomként, vallásilag, hogy mit szabad és mit nem.

Szerintem a világon mindent szabad, ami a másik embert vagy élőlényt nem bántja. Én azt csinálok, amit akarok magammal. A másik emberrel pedig azt, amit ő megenged. Az én szabadságom a másik emberig tart.

Ha én úgy döntök, hogy mától nem eszem húst, akkor az miért fáj a többi embernek?

Ha én úgy döntök, hogy akármi…, miért ítélkezik felettem bárki?

4. Mi a normális, mi a társadalmilag elfogadott?

Azt mondjuk dolgokra, ez nem normális, ez társadalmilag nem helyes.

Mi a normális? Ki mondja meg mi a helyes?

És a társadalom tényleg olyan egészséges, hogy azt akarom követni?

Szerintem mind látjuk, hogy beteg és problémákkal küzd, akkor miért ahhoz mérek mindent?

gondolkozni.jpg

Mert ezt szoktam meg.

Minden szokás jó?
Nem, nem az. Ma már nincsenek rabszolgák, a nők is tanulhatnak, és szerintem a disznóölés vagy kacsatömés sem egy jó szokás. És sok egyéb más sem biztos, hogy az. Gondolkozz és mérlegelj. Azért mert megszoktál valamit még nem biztos, hogy az a normális és a jó. Neked az. De értsd meg, ha másnak nem.


Persze sokkal egyszerűbb, ha sémákban gondolkozunk és nem kell mindent újra megkérdőjelezni, de én most arra kérlek, hogy kérdőjelezd meg a szokásaidat, amikhez foggal-körömmel ragaszkodsz. Miért teszed? Mi az oka? Kivel csináltad ezt? Élvezed ezt? Honnan ered ez a szokás, ragaszkodás, meggyőződés?

kerdojel_2.jpg

5. Tanulhatok is a másiktól, ha nyitott vagyok

Legyünk toleránsak és fogadjuk el, hogy minden ember más és mindenkivel, még, aki közel áll hozzám sem mindenben fogok egyetérteni, de ez nem biztos, hogy baj. Tanulhatunk is egymástól, persze csak, ha nyitottak vagyunk és nem állunk le vitázni és bizonygatni az igazunkat.

Ha nem vagy szemellenzős ló, akkor észrevehetsz új, jobb és egészségesebb szokásokat is, mint, amik eddig neked voltak. Tanulhatsz és fejlődhetsz a másik által. Persze mi a saját hibánkból szeretünk tanulni, de mi lenne, ha észrevennéd, hogy valaki mást csinál és lehet az jó is?

Ott ahol meggyőződések és hitrendszerek ütköznek, ott az emberek is ütköznek!

Legyél te a kivétel és már annyival kevesebb konfliktus lesz a világban.

Értsd meg a másikat, láss amögé, amit tesz és, amit csinál.

+ 1 Mindennek az alapja a saját magunk elfogadása

Ha ez nem megy, és nem tudjuk magunkat 100%-osan elfogadni, mert ez is lehetne jobb, meg máshogy, akkor ítélkezünk magunk felett is. Persze, hogy ezt másokra szépen kivetítjük. Megpróbáljuk lehúzni a körülöttünk lévőket, hogy ne érezzük magunkat olyan szerencsétlennek.

Fogadd el saját magadat és akkor nem fog zavarni a többi ember sem körülötted.

Legyél te a változás, amit látni akarsz magad körül.

Ne várj a másikra, kezdd el TE!

És mi van, akkor ha semmi sem rossz? Lehet, hogy később rájössz, hogy mennyi mindent tanultál egy helyzetből.

Próbálj meg egy hétig ítélkezésmentesen élni. Úgyis most már egyre több minden, mindenmentes, legyél te is ítélkezésmentes :)

Mindenki sokkal boldogabb és szabadabb lenne, ha elfogadná a másikat olyannak, amilyen. Te is képzeld el, hogy Téged is elfogad mindenki olyannak, amilyen vagy. Nem kell magyarázkodni és visszatámadni. 

Milyen idilli is lenne. 

Akkor, aki bátor próbálja ki. 

 

mi_van_ha_semmi_sem_rossz.jpg

 

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

 

5 ok, hogy miért ne a kitűnő tanulás legyen a cél

avagy mi a baj az iskolarendszerrel

Miért írom ezt a cikket?

Most volt az iskolákban az évzáró és mindenki ilyenkor erősen koncentrál a bizonyítványra és a jegyekre.

De mit fog érni vele a gyereked 10-20 év múlva?

Emlékezni fog a tanultakra? Aligha…

Mielőtt leszidod vagy agyondicséred a gyermeked, gondold át magadban őszintén, hogy neked miért fontos, hogy jó jegye legyen?

Áss le jó mélyre. Mi motivál? Miért gondolod, hogy neki ez jó lesz vagy hasznos később?

Azt szeretnéd, hogy többre vigye, mint te. Ez akkor fog megtörténni, ha valaki kitűnő? Ez biztos?

Vagy csak azért szeretnéd, hogy ő legyen a kitűnő tanuló, mert akkor lehet vele dicsekedni?

Mielőtt valaki azt hiszi, hogy irigységből írom ezt, én is kitűnő tanuló voltam, még a főiskolán is és azt gondolom mindent összevetve nem érte meg, és, hogy sajnos egy iskolai jegy nem mér sokat és nem predesztinál előre semmit és a legtöbb olyat, ami fontos az életben nem az iskolában tanultam meg. Nyilván van, amire készít az iskola, de ez nem igazán az élet. Erre ma már igen sok ország rájött és finnek például igen csodás iskolarendszerrel működnek.

1. A kitűnő tanuló valószínűleg meg akar felelni (ez hajaz az előző cikkre, a többi nem fog)

Egy gyerek 6-7 évesen nem azért kezd el jól tanulni, mert belátja és felfogja, hogy ha jól tanul, akkor majd gazdag lehet és sikeres, hiába is mondják ezt neki a szülei, a tanárai. Nem azért kezd el tanulni, mert látja előre a jövőt, hanem azért, mert meg akar felelni. Ezt mondták a nagyok, ezt lesz a legjobb, ha követem, biztosan igazuk van. De nem biztos, mert szerintem sok szülő azért akarja, hogy a gyereke jól tanuljon, sőt a legjobban, mert akkor olyat ér el, amit ő nem tudott. Esetleg dicsekedni szeretne vele, hogy milyen okos a gyereke. De jó lenne, ha tudnánk, hogy a kitűnő tanulók nem mindig sikeresek, sőt. Gyakran olyan készségeket nem szereznek meg, amiket a többiek iskola mellett és helyett megszereznek.

Lehet, hogy sokan azért örülnek, ha a gyerekük kitűnő, mert akkor levesz a vállamról terhet és nem kell vele külön tanulni. Nem kell vele foglalkozni, mert már úgysincs rá idő, a munka, az otthoni teendők és egyebek mellett.

Ha egy gyerek okos és erőfeszítések nélkül is megjegyez mindent az órán és alig tanul és mégis jó jegyeket kap az más. De ha valaki órákat tanul, magol valamit és teljesen ki van készülve, ha nem kap 5-t, és nem tud aludni és fáj a hasa, ha iskolába kell menni és megutálja az olvasást, az nem jó és nem éri meg.

Itt tehát arról beszélek, hogy a görcsösen és fájdalmakkal megszerzett jegy nem éri meg, hosszú távon akár megbetegszik és akár meg is unhatja. Márpedig ma hosszú távban gondolkozunk.

Miért nem éri még meg?

stressz4u.jpg

2. Nem tanul meg gondolkozni

Nagyon kevés olyan sikeres embert ismerek, aki kitűnő tanuló volt. Nyilván van ilyen is. De véleményem szerint, ha valaki mindig azt mondja vissza, amit a tanár kér, amit a tanár elmondott, ami a könyvben van, akkor nem tanul meg gondolkozni, csak hosszú szövegeket bemagolni, ami csak akkor hasznos, ha színész akar lenni :)

A kritikus gondolkozás, hogy megkérdőjelezek valamit, az nem jellemző a kitűnő tanulóra. Ő elfogadja, hogy az úgy van, mert az van a könyvben és azt mondja a tanár.

Ma már tudom, hogy, amit az iskolában tanulunk sajnos rengeteg esetben elavult és ma már olyan gyorsan változik a világ, hogy az iskolarendszer nem is tud hozzá alkalmazkodni. Nem a tanárokat hibáztatom, mert ezen sajnos nem tudnak változtatni, az egész rendszert kellene megreformálni. És sokan igyekeznek a maguk módján a poroszos iskolarendszeren változtatni, ami dicséretes, mert szerintem igenis az egyik leghasznosabb és fontosabb szakma a világon gyerekeket tanítani és hatással lenni az ő jövőjükre, gondolkozásukra.

gondolkozni.jpg

3. Esetleg kihagy olyan dolgokat, amiket egy bizonyos korban kellene megélni

Én például erősen sajnálom, hogy kimaradt mind a kamaszkorom, mint a bulizós korszakom, mert otthon ültem mindennap és este 10-ig tanultam akár. Ez egy kéttannyelvű iskolában, ahol általában 8 óránk volt, simán előfordult. Én egy kicsit sajnálom, hogy nem mentem el több buliba és én még a sportolást is hanyagoltam sokszor amiatt, hogy tanulok és a karácsony és egyéb ünnepek azzal teltek, hogy még több házit és tanulnivalót kaptunk, mert hát de jó lesz ott 5 nap vagyis meg tudjátok csinálni. Tehát mi a fontos?

4. Nem biztosíték semmire

Az, hogy valaki jól tanul kb. semmire sem biztosíték az életben. Én tudom a saját példámból is. Ma már nem nézik a bizonyítványt, nem kérik el a nyelvvizsga papírt, beszélnek veled és kész. A tárgyi tudás meg ott van a telefonodon és gyorsabban megnézed, mintsem, hogy megjegyezz ennyi információt.

Ha azt a rengeteg energiát, amit a tananyag pontos visszaadására használtam, másra fordítom és egyéb más képességeimet fejlesztem és hobbit szerzek, amiben idővel jó lettem volna, lehet, hogy ma már sokkal előrébb lennék, lehet, hogy nem. De sokszor, ha valamit szenvedéllyel csinálunk előbb-utóbb gyümölcsöző lehet, de ha valaki csak tanul, magol és házit ír, utána már nincs kedve és ereje arra, hogy felkutassa, hogy mihez is ért és ki is ő valójában és miben lenne kivételes tehetsége. Mert szerintem mindenkinek van kivételes tehetsége, csak olyan mélyen elnyomjuk mi is és az iskolarendszer is rátesz egy lapáttal, hogy nem derül ki.

5. Az iskola nem az életre készít fel, olyan szakmája lesz a gyerekednek, amiről ma még nem is tudsz

Ezt is tudjuk ma már. Olyan munkája lesz a gyerekednek, mire kilép az iskolapadból kb. 23 évesen, amire ma még nincs is igény, lehet, hogy még nem is létezik. Hát én nem tudtam, hogy helpdesk-es ajánlatot kapok majd és life coach leszek (94-ben mikor kezdtem az iskolát nem volt ilyen) és EFT terapeuta :) Ugye-ugye?

coaching_puzzle.jpg

 

És bizonyos tantárgyakat előrébb helyez és így bizonyos munkákat is. De azért vannak tehetséges művészek. Azt figyelték meg, hogy a művészet minden országban legalul kullog fontosságát tekintve. Az iskola rendszer úgy van kialakítva, hogy szinte csak a bal agyféltekét edzi és ha megfigyeljük, úgy épül fel, mint a futószalag, amit Henry Ford kitalált. És nem is tévedünk. Az iskolarendszer az egyetemi professzorok, ügyvédek és orvosok pályafutására van tervezve, mindenki másnak eléggé előnytelen a felépítése.

https://www.ted.com/talks/ken_robinson_says_schools_kill_creativity?language=hu#t-1137903

Mi mindenre NEM tanít meg az iskola?

Néha kicsit úgy érzem, mintha direkt a fontos és hasznos dolgokra nem készítene fel az iskola, hogy azt majd te külön megtanuld valahogyan vagy, hogy jobban irányítható munkás ember legyél, aki nem gondolkozik, ezt is sokan mondják. Nem tudom. Lehet.

- Nem tanít meg kommunikálni, bár ez is feladata lenne, de nem kell. Én visszamondtam mindig amit a tanár, imádták. Nem kellett átfogalmazni sem!

- Nem tanít meg konfliktust kezelni

- Nem tanít meg a párkeresés és párválasztás fontosságára

- Szó sem esik a lelkiségünkről

- Nem tanít kreativitást

- Nem tanít meg arra, hogy csapatban, másokkal együtt működve tudjunk tanulni, dolgozni

- Nem tanít meg arra, hogyan kezeld a pénzed

- Nem tanít meg arra, hogyan állj fel, ha elbuktál

- Nem tanít meg arra, hogyan tartsd meg a párod

- Nem tanít meg arra, hogyan neveld a gyerekedet

- Nem tanít önismeretre

iskolai_jegyek_1.jpg

Én komolyan azt hiszem, hogy az iskolarendszer elavult és forradalmi változásokat kellene véghez vinni benne. Ezt már mindenki tudja szerintem.

Én nagyon szeretném, ha az iskolában lenne arról szó, amit én tanulok. Ha tanulnának a gyerekek stresszoldó technikákat, más nézőpontokat, önismeretet és a negatív, pesszimista életszemlélet szépen eltűnne. Ha végre nem elavult dolgokat tanítanának, amit már régen megcáfoltak. Ha lenne szó arról, hogy a tudatalattid és az érzéseid sokkal jobban befolyásolják az életed alakulását, mint a tudatos (logikus) agyunk.

https://www.youtube.com/watch?v=cGkJ2HIyfuw

Itt jön az I have a dream…

Van egy álmom,

- ahol a gyerekek nem úgy tanulnak, ahogyan én tanultam

- nem azt, amit én

- nem olyan módszerekkel, ahogyan én tanultam

- ahol az iskola megpróbál felkészíteni az élet fontos területeire.

Mert sajnos olyan emberekkel találkozom, akik furán néznek rám, ha a lelküket szeretném megismerni és gyógyítani, nem értik saját maguk működését sem. Így nehéz ennyi év után váltani és ez emberek életébe kerül ám.

Szeretném előre leszögezni, hogy mint mindig kicsit sarkosan fogalmazok, egyrészt így tudok, másrészt, így kapják fel rá az emberek a fejüket, de én is tudom, hogy semmi sem fekete vagy fehér egyértelműen és hangsúlyozom újra, hogy itt azokról írok, ahol a szülő esetleg erősen elvárja, hogy kitűnő tanuló legyen a gyereke és minden mást feláldoz ennek az oltárán. A vele töltött időt, sportolást és, hogy megélje mindig, amit az ő korában célszerű és megtalálják közösen akár a tehetségét a gyermeknek valamiben.

És még csak nem is a jó tanulókról írok, hanem azokról, akik kitűnők, ezzel a témával sokan foglalkoznak és szinte mindig találni mögötte valamilyen görcsös akarást, megfelelési kényszert és nem is biztos, hogy a szülő irányába, de sokszor igen. És nyilván nem mindegy, hogy egy gyerek az általános iskolában, a középiskolában vagy akár még a főiskolán, egyetemen is kitűnő-e vagy sem. Szóval ez csak egy jel lehet, nem biztos, hogy az, de vizsgáljuk meg a dolgok mögöttes tartalmát. És nehogy valaki azt vegye ki ebből, hogy tanulni felesleges, a legfontosabb dolog a világon, csak nem biztos, hogy az adatok magolása a legjobb módja. 

És mi lenne a cél?

Már így is hosszúra nyúlt a cikk, álljon itt is egy videó, amiben már nálam okosabbak kitalálták, hogy is lehetne ezen változtatni, például így:

https://www.youtube.com/watch?v=AjcraT6kaH0

Finnországban már tudják, hogyan lehet jobb.

Néhány pont arról, amiben jobbak: nincsenek élesen elválasztott tantárgyak, nincsenek dolgozatok, az osztályzat nem nyilvános, figyelnek az egyénekre, nem adnak házit, max. 30 percet egy napra, nem kell adatokat bemagolni

Valami hasonlóra gondolok én is. 

De hogy pozitívan fejezzem be.

Te, aki olvasod ezt a cikket és tetszett, vagy felkeltette az érdeklődésed, hogyan tudok én segíteni bármilyen életterületeden, akkor tegyél próbára.

Kérj egy időpontot hozzám és beszéljünk arról, ahol elakadtál és, amire nem készített fel az iskola.

 

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

4 dolog, amin gondolkozz el, ha JÓ gyereked van

Avagy figyeljünk oda ezekre a jelekre is. Lehet, hogy nem is jutna eszünkbe, hogy ebből a nézőpontból is megvizsgáljuk ezt a kérdést. 

Szülőként büszkék vagyunk arra, hogy a gyermekünk JÓ gyerek, nincs vele gond, nem kell fegyelmezni, nem mond róla rosszat a tanár, nem kell vele tanulni. De mi történik ilyenkor a gyermekben?

Én jó gyerek voltam, úgyhogy ennek a szemszögéből tudom ezt most megírni. Több ilyen kliens is volt nálam, aki hasonló dolgokat mesélt, ezért megfordult a fejemben, hogy hasznos lenne, ha anyukák megvizsgálnák kicsit a gyermekük motivációját. Talán felnőtt emberek saját mindenkori motivációjukat azzal kapcsolatban, ha jó felnőttek és/vagy jó gyerekek voltak.

Mi lehet annak a hátterében, hogy valaki mindig jó, szorgalmas, kitűnő tanuló, csendes és nem csináltat magának kék hajat és tetkót sem. Nyilván ez életkoronként eltérő, de érdemes lehet megnézni más oldalról is ezt a kérdést.

1. A jó gyerek, lehet, hogy fél

Azért nem tesz rosszat, vakmerőt, mert fél a következményektől. Fél attól, hogy baja esik és inkább nem rosszalkodik, hanem ül és játszik csendben, rendben. Tehát fél megtenni valamit, mert félti a testi épségét, vagy félhet a szülői szigortól. Tart tőle, hogy rákiabálnak, hogy nem fogják szeretni, ha valami olyat tesz, amivel nem ért egyet a család, a szűk társadalom, amiben él stb.

felos_baba.jpg

2. A jó gyerek erősen meg akar felelni

Kinek? Elsősorban a szüleinket, hiszen élete első felében ők vannak vele 0-24-ben, később mindenkinek, az óvó néninek, az óvó bácsinak, tanároknak, főnökeinek és mindenkinek. Ugye a rossz, renitens gyerekek nem akarnak megfelelni senkinek? Az ő viselkedésük mögött egész más motiváció áll, azzal azt hiszem kicsit többet foglalkozik mindenki. Ha valaki „rossz”, akkor foglalkoznak vele, elviszik ilyen-olyan tanácsadásra, de ha túl jó és túl jól tanul és túlzottan szorgalmas akkor nem biztos.

Sose akartam olyan gyereket nevelni, aki mindenben egyetért velem, mert ha mindenben egyetért, akkor követ a szakadékba is.” (Mérő László)

gyerek.jpg

3. A jó gyerek meg akarja könnyíteni valaki életét

Úgy érezheti, hogy teher, hogy nehéz a szülei élete, mert hát mennyi dolguk van, mennyi munkájuk és intéznivaló stb. Úgy dönt nem tudatosan, hogy akkor ő nem lesz újabb probléma forrása, hanem szépen csöndben ellesz egyedül is, korán önállóvá válik és ellátja magát, mint egy felnőtt. 

Volt olyan, aki már pár hetes kora után nem sírt többet, mert nem akart problémát okozni anyukájának, aki nem volt túl jól. A gyerek alkalmazkodik a szüleihez, ha otthon sokat veszekednek, esetleg válnak és/vagy sokat dolgoznak akkor is meghúzhatja magát egy gyerek és jól viselkedik.

4. A jó gyerek azt akarja, hogy szeressék

Mindannyian arra vagyunk kódolva, hogy szeressenek minket és ugye, aki jó, azt könnyű szeretni, így hamarabb elérjük, amit szeretnénk. Nagyon sok mindent megteszünk azért, hogy szeressenek minket egész életünkben.

Egy gyerek pontosan megérzi, ha nem jól szeretik. Nem tudja megfogalmazni, de szorongani kezd, leértékeli magát, taktikákhoz folyamodik, hogy több, igazabb szeretetet csikarjon ki.”

(Karafiáth Orsolya)

Ezeket azért vizsgáljuk meg a saját gyerekeinknél vagy önmagunkban.

Miért azt választottam, hogy jó legyek?

Milyen előnye van annak, hogy jó vagyok?

Mitől védem magam ezzel az álcával? 

Ez a vers idevág, ideteszem:

Kovács Barbara: Ma rossz leszek

Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvóda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába bíztat majd az óvónéni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...
a mosdóban folyton pacsálok,

kinyújtom a nyelvem a Zolira,
alvás helyett az ágyon ugrálok
 
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok 
nagyon rossz gyereknek!
 
Az óvónéni egész nap beszélget velük, 
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dícséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
 
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy, 
mint egy rossz gyereket!

Most sokan majd nekem esnek, milyen hülyeség, hogy még abból is rosszat csinálok, hogy egy gyerek jó.

Én ezt elgondolkodtatónak tartom és lehetnek mögötte mélyebb okok. Ugyanis egy gyerek alapvetően eleven és felnőttek által „rossznak” titulált, mert kérdez, mozgolódik, nem tud egy helyben ülni és ezer dolgot csinál egyszerre és mindenbe belekezd, majd abbahagyja, (ez normális egy bizonyos életkorig), fut, szalad, nem lehet rászólni sem, akkor is megy előre magának.

Ha egy gyerek mindig jó, akkor érdemes megnézni, hogy nem lehet-e igaz rá valamelyik a fentiek közül. Persze nem akarom én ezt mindenkire ráhúzni.

És szívesen veszem, ha megírjátok a véleményeteket ezzel kapcsolatban.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is. 

Kövess a Facebookon vagy Instagramon!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre.

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

 

 

10 + 1 tipp, hogyan legyél jó társ!

A kapcsolat elején mindenki belead mindent, randizás, közös időtöltés, ajándékok, egymás kezét fogva sétálunk, órákig képesek vagyunk csak egymást nézni és hallgatni stb. később ezek elmaradoznak. Azt javaslom mindenkinek, hogy figyeljen oda arra, hogy igenis időről-időre valósítson meg közösen eltöltött időt, vegyen csak úgy a másiknak valami apróságot, írjon rá napközben, hogy szeretlek és gondolok rád, mert tudom, hogy nehéz napod lesz stb. Ezek mind kis apró dolgok, de nagyon fontosak, hogy érezzük szeretnek minket, gondolnak ránk és, akkor is vár haza valaki, ha nem voltunk a legjobb formában a munkában. Egy kapcsolatért mindig érdemes tenni, íme néhány ötlet:

  1. Reggeli „teendők”

Amikor felébredünk elmondhatjuk a másiknak, hogy milyen jó, hogy mellettünk van, jó, hogy átölelt este vagy még ébredés után öleljük meg a társunkat.

Néha lepjük meg a párunkat egy reggelivel, nem kell túlgondolni, a szándék a lényeg. Tojást és egy teát készíteni mindenki tud. Haladók, akár tovább is mehetnek.

img_20190217_095913.jpg

  1. Napközben

Hétköznap a legtöbb időt a munkahelyünkön töltjük, ilyenkor is írhatunk a másiknak, hogy szeretjük, gondolunk rá, főleg, ha valami stresszes helyzet előtt áll. Ha megoldható néha ebédeljünk együtt akár a munkahelyünkről kiszakadva hétköznap.

  1. Hazaérkezés

Ha nem együtt érünk haza, akkor, aki otthon van, menjen ki a másik elé, ölelje át, adjon egy puszit. Ezzel is kimutatva, hogy örülünk neki, hogy végre itthon van velünk. Ha szeretné elmesélni a társunk, feleségünk, hogy milyen volt a napja hallgassuk meg. Kedves urak a feleségünk gyakran nem megoldást vár, csak azt, hogy valaki hallgassa meg!

  1. Tűznézés

Azt vettem észre, hogy sok férfinek (akár nőnek is) igénye van arra, hogyha hazaér akkor egy 15-20 percig bámulja a tüzet. Ma már ez a tv, telefonnyomkodása. Ha valakinek nehezére esik munka üzemmódból családüzemmódba váltani, adjunk neki egy kis időt. Ha mi nem adjuk meg, nyaggatjuk, akkor lehet, hogy elvonul a mosdóba vagy rosszabb esetben rágyújt egy cigire. De ha mi megadjuk neki, értékelni fogja.

tuz.jpg

  1. Szánjunk időt egymásra

Nekem nagyon fontos a minőségi idő együtt töltése, vagy néha nem túl minőségi, de együtt töltött idő. Ez lehet színház, mozi, séta kettesben a Duna-parton, kedvenc sorozat nézése a kanapén összebújva. Nagyon jó, ha az embernek sok barátja van és nagy családja, de időnként igenis egymással kell foglalkozni, egymásra kell hangolódni.

par_molon.jpg

  1. Figyeljük oda a másikra

Nagyon sok embernél megfigyelem, hogy talán mivel rá sem figyeltek annyira oda gyerekként, ő sem tud odafigyelni a másikra, esetleg majd a gyermekére sem.

A figyelem fontos, amikor valakit nézünk, hallgatunk, a másik érzi, hogy ő fontos, kitüntetett szerepe van, szerethető és törődnek vele. Időt adunk az életünkből, amit nem kapunk vissza és ilyenkor energiát is sugárzunk a másik felé.

Ha tényleg odafigyelünk a másikra, nemcsak úgy teszünk, akkor tudjuk mit szeret, minek örül, milyen gondjai vannak, nagyon hálás lesz a társunk, ha segítünk neki, ha valami nehézséggel néz szembe, elintézünk helyette valamit, veszünk neki valamit, amit szeret.

  1. Nyújtsunk támaszt

Meg tudjon bennünk bízni a társunk, tudjon ránk számítani és biztonságban érezze magát mellettünk ez rendkívül fontos. Az ember alapvető igénye, hogy azt érezze, hogy biztonságban van. Hogyan lehet ezt elérni? Itt nem arra gondolok elsősorban, hogy ha valaki tiszta erő és izom akkor, mint nő biztonságban érzem magam mellette. Persze valakinek ez is fontos, de mást értek most ezalatt. Ha ígérünk valamit tartsuk be. Ne hazudjunk a társunknak. Ha rajtakap, nem fog bízni bennünk. Alapvető követelmény, hogy ne beszéljük ki a társunkat. Akkor is biztonságban érezzük magunkat a másik mellett, ha ő elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, megért minket és szeret akkor is, amikor éppen mi magunkat sem.

tamasz.jpg

  1. Elismerés

Mindenkinek szüksége van időnként arra, hogy elismerjék, hogy valamit jól csinált, megdicsérjék, hogy ügyesen véghez vitt egy projektet. Nem kell itt sem nagy dolgokra gondolni. De mi a mai napig a férjemmel, ha egyikünk kiviszi a szemetet, elmosogat, felporszívóz stb. megköszönjük a másiknak. Nem áll semmiből egy szó csupán, de elismerjük az igyekezetet, hogy a másik tesz a közös lakásért.

szavak.jpg

  1. Intimitás

Ha nem szánunk időt egymásra, ha nincs bizalom, ha nem segítünk egymásnak a hétköznapi teendőkben stb. akkor nehezebb egymásra hangolódni. Egy nőnek valószínűleg sokkal fontosabb, hogy érezze, hogy szeretik, hogy törődnek vele. De szerintem egy férfi is örül annak, ha gondolnak rá és figyelnek rá a nap folyamán. A legtöbb kapcsolatban idővel gondot okoz az intimitás. Véleményem szerint azért is, mert gyakran sérelmek gyűlnek fel a másikkal szemben vagy nem érezzük magunkat szeretve és teljes biztonságban. De ezen is lehet változtatni!

  1. Kommunikáció

Éppen ezért ajánlom, hogy beszélgessünk gyakran, ettől a férfiak frászt tudnak kapni, de mi a jobb, ha hosszú távon ideges a feleségünk vagy esetleg tisztázunk néhány félreértést. Sokszor az ember elvár valamit a másiktól és ő nem úgy csinálja, aztán megsértődünk. Ahelyett, hogy ezeket az apróságokat tisztáznánk, inkább duzzogunk napokig. Egyik fél sem gondolatolvasó, így jobban járunk, ha elmondjuk az igényeinket és akár azt is, hogy mi miért így láttuk jónak. Ha valakit bővebben érdekel, írtam erről külön is egy blogbejegyzést:

https://lelkiedzo.blog.hu/2018/06/05/hogyan_kommunikaljunk

  1. Ne mutogassunk a másikra!

Ha csak ez marad meg abból, amit írtam, az sem baj, de akkor ezt olvasd el kétszer!

A legtöbb kapcsolatban ez a baj! Mindenki azt mondja a másik a hibás, a másik a hülye, a másikkal van a baj, a másik ember nem normális stb.

egymasra_mutogatas.png

 

Hát akkor íme a titok:

Mi csak saját magunkon tudunk változtatni, más embereken nem!

Próbálhatsz megváltoztatni másokat, de nem fog menni, csak ha a másik akarja. Különben nem.

Nagyon jó technikáim vannak arra, hogy TE elfogadd jobban a másikat, ne húzzon fel és így akármilyen is nem fog zavarni. Ez nagyon erősen kihat a kapcsolatra, majd meglátod! Sok más embernek segített már és én is használom nagyon gyakran!

Cserélgetheted a párokat addig, amíg normális nem jön szembe, csak sajnos az emberek minket tükröznek vissza. És mindenkiben lesz olyan, ami frusztrálhat. 

Ha ennél több segítségre vágysz, megértenéd, hogy mit és miért csinálsz egy kapcsolatban, akkor keress meg bátran és segítek neked!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

 

5 ok, hogy miért ne áldozd fel magad egy párkapcsolatban

Egy egy kicsit önzőnek tűnhet elsőre, de úgy gondolom, minden ember elsősorban önmagért felelős, önmagáért felel. Nyilván vannak kivételek, amikor az embernek kisgyermeke születik, aki egyedül nem képes boldogulni vagy betegek a szülei és segít nekik. Nem erről lesz most szó. Ezek ideiglenes állapotok és természetesek, de ezekben sem szabad benne ragadni! Addig kell egy gyereknek is segíteni, amíg igényli és nem élete végéig, mert nem tanulja meg önmaga elrendezni a dolgokat.  

Sok embert ismerek, aki feláldozza magát a társáért. Hogy ez miért nem jó ötlet?

  1. Gyakran a másik fél nem is tud róla!

Ezzel az a gond, hogy a másik lehet, hogy nem is tud róla, hogy te plusz áldozatokat hozol érte. Ha tud is róla, gyakran nem is kért rá, vagyis te valami olyanért várod a hálát, elismerést és megbecsülést, amit Te találtál ki és lehet, hogy csak TE így látod helyesnek. Neked van egy olyan hiedelmed a férfiakról, a nőkről, a párkapcsolatokról, vagy olyan negatív tapasztalataid, ami miatt úgy gondolod, hogy jobb, ha valamit megteszel. De jó tudni, hogy erre a következtetésre egyedül jutottál.

  1. Könnyen megharagudhatsz a másik félre

Az önfeláldozás azért sem jó stratégia, mert idővel, lehet, hogy majd a másikra fogod, hogy bezzeg én mennyi mindent tettem érted, és a másik pedig nem is értékelte, micsoda hálátlan ember. Pedig a másik lehet, hogy nem kért semmit, csak neked van valami a fejedben, hogy ezt vagy azt így kell csinálni, mert így helyes.

 pixabay2.png

Gyakori női gondolatok: egy nő mindig legyen otthon, egy nő takarítsa a lakást, egy nő főzze a vacsorát, egy nő legyen otthon a gyerekkel. Bármi ilyesmi lehet. Férfiaknak is sok hiedelme lehet: Egyedül kell megteremtenem a kenyérre valót. Egyedül kell döntést hoznom. Egy férfi nem mutathatja ki az érzéseit. Ezek nemektől függetlenek is lehetnek. Ha bármi ilyesmi vagy más erős meggyőződésed van, jobb, ha felismered és megpróbálsz rájönni, hogy ez nem biztos, hogy igaz.

De az is előfordul, hogy erről sosem beszéltél a pároddal és neki persze kényelmes, amit teszel érte, de nem tudja, hogy ez neked belül önfeláldozás vagy teher. Szeretném, ha átgondolnád, hogy amiket gondolsz az életről, párkapcsolatról, honnan származnak? Kik ültették a fejedbe ezeket a gondolatokat? Miért gondolod azt, amit és ilyen erősen? Van-e olyan, amiben mindig erőn felül teljesítesz? Mi lehet ennek az oka?

  1. Élvezzük a mártír szerepet

Előrfordul mindenkivel élete során, hogy néha napján sajnáltatja magát. De nem szabad ebben a szerepben, játszmában sem benne ragadni tartósan vagy egy életre, mert iszonyúan veszélyes. Ha valaki élvezi ezt a szerepet, akkor nehezen fogja abbahagyni. A játszma lényege, hogy mindig el tudjam mondani másoknak, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, rossz párt választottam, kicsit sajnáljon mindenki, akivel csak beszélgetni kezdek. És persze ilyenkor azt is elmeséljük, hogy mi milyen szuper emberek vagyunk, hiszen ezt és ezt és ezt is megtesszük a másikért. Hát nem egyértelmű, hogy én vagyok a legjobb anya, feleség, társ? Bezzeg a másik… De hát én így választottam, de a Huffnager Pistit kellett volna. Tessék, akkor döntést hozni és, ha nem jó valami, akkor változtassunk rajta. Én nem hiszek abban, hogy feltétlenül a párunkat kell lecserélni, szerintem, ő egy tükör és nem véletlenül van mellettünk.

Korábbi blogbejegyzésemben erről is írok:

https://lelkiedzo.blog.hu/2019/02/19/miert_pont_ot_valasztottam_tarsamnak

De ha már semmi nem működik, párterápia, egyéni önfejlesztés, akkor ne egy egész életen át panaszkodjunk arról, hogy nekem milyen rossz. Lehet, csak sajnos nem vezet sehová sem, csak örök boldogtalansághoz!

 boldogtalansag.jpg

  1. Elveszíted saját magadat

Ha mindent úgy próbálsz csinálni, ahogyan a másik félnek jó, akkor te és a vágyaid eltűnnek és a végén már akkor sem tudod majd megmondani, hogy mit szeretsz és mit nem, amikor megkérdezik tőled. Sokan lehet, hogy nem tudják mit szeretnének pontosan és könnyebb nekik, ha valaki irányítja őket. De hosszú távon sajnos ez sem vezet megoldásra. Idővel érezni fogjuk a feszültséget magunkban, hogy nem arra tartunk, amerre szeretnénk és nem úgy éljük az életünket, ahogyan szeretnénk.

  1. Önmarcangolás

Végül saját magadra is haragudni fogsz, vagy tudatosan vagy tudatalatt. Ez elvezethet oda, hogy önmarcangolásba kezdesz, kilátástalannak látod a helyzetet és akár káros szokásokat alakítasz majd ki. Sok csokit eszel, sok tv-t nézel, vásárolni kezdesz vagy állandóan nyomkodod a telefonodat. Ezek biztos jelek arra, hogy valami nincsen teljesen rendben az életünkben.

onmarcangolas.jpg

A legfontosabb, amit szeretném, ha megjegyeznél ebből az egész írásból a következő:

Csak annyit tegyünk meg a másikért, amit meg tudunk tenni jószívvel és ne várjunk cserébe semmit! Egy ujjnyival sem többet! Különben boldogtalanok leszünk!

Ez lenne a lényeg! Azt tegyük meg, amit jó szívvel meg tudunk tenni, ne teljesítsünk egy kapcsolatban erőn felül, mert hosszú távon el fogunk fáradni. Mi saját magunkért vagyunk felelősek, ha magunkat terheljük le, ha a magunk életét nehezítjük meg, ha mások miatt tolunk el fontos döntéseket, akkor boldogtalanok leszünk mindig! Persze lehet azt mondani, hogy én nem tudok változni vagy nem akarok, mert megszoktam, hogy engem sajnálnak vagy felnéznek rám. De hosszú távon mi a fontos? Egy álelismerés? Mert sokan azért át szoktunk ezeken látni. Inkább az a fontos, hogy kiegyensúlyozott legyek és ne terheljem magam túl. Az élet ad kihívást bőven, minek vállaljak még plusz feladatokat? Az ezzel járó stresszről pedig ne is beszéljünk.

Az emberek valahogy nem kezelik túlzottan jól az emberi kapcsolataikat. Pedig ez is a lelki egészséghez tartozik. Nem is hinnétek hányan jönnek olyan témákkal, amiket MÁSOK miatt éreznek hosszú évek óta és nem tudnak rajta változtatni. Nem mernek elmondani valamit, vagy szenvednek egy alárendelt szerepben, mert az a meggyőződésük, hogy ez így helyes, ennek így kell lennie, mások ezt várják el tőle. Ez biztos? Megkérdezted már, hogy így gondolja-e a másik vagy csak kivetítetted rá egy hiedelmedet?

A másik leggyakoribb, amit emberektől hallok, ha idejönnek, hogy a másik ember nem jó, bolond, megkeseríti az életét például szülők gyermekeikét, társak egymásét stb.

Ilyenkor nem a másik a hibás, könnyű ráfogni, hogy miatta lettem ilyen, miatta változtam meg, de ez nem így van. Ha nem lenne bennem hajlam valamire, nem változnék meg a másik kedvéért. És kinek a felelőssége, hogy megváltozik vagy alárendelődik valakinek? Én döntést is hozhatok bizonyos dolgokról. Hiába eszik a férjem húst, én nem fogok, nem tud rávenni. Ha feláldoznám magam, mert hát ő eszik, akkor hosszú távon boldogtalan lennék, ami betegségekhez vezet. Mert ezek a mindennapi konfliktusok más emberekkel, sajnos stresszt okoznak, ami pedig akár testi tüneteket is produkálhat.

Szóval egy fontos kérdés van: Ki a fontosabb TE vagy a MÁSIK?

Ha azt mondod, a másik. Mi van, ha a másik mondjuk elhagy? Még rosszabbul fog esni, mert hát Te a lelked is kitetted érte. De még egyszer, senki nem kért rá, és te annyit tegyél, ami belefér, anélkül, hogy az neked plusz teher és nehézség. Ne kérjük számon a másiktól, hogy ő miért nem úgy csinál valamit, ahogyan mi szeretnénk. Ez nagyon közkedvelt párkapcsolatokban. Azért mert ő egy másik ember. Mást élt át, mást tapasztalt, mást látott, más mintákat sajátított el. Nem ugyanaz van az ő fejében, mint a miénkben, ez lehetetlen is lenn!

Hányszor hallom emberektől: De hát miért ilyen? Miért nem így viselkedik vagy úgy?

És akkor megkérdezem és mondtad neki? Nem, nem is fogom, neki tudnia kéne, egy rendes ember, egy normális férfi az OLYAN. Hát nem, mindenki más és ha nem mondod el mit szeretnél, akkor nem fogja tudni. Néma gyereknek… szoktuk mondani. Ez így van!

Szóval a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmedet. Mielőtt, te önként feláldozod magad, inkább beszéld meg a pároddal, hogy neked mik az igényeid és lehet, hogy kiderül, hogy nem is azt gondolta, amit te. Ha igen, akkor még mindig köthettek kompromisszumot. A lényeg, hogy kérdezzünk!!!

Valahogy a magyar emberek nem kérdeznek. Nem kérdezik meg, hogy a másik mit és miért mondott, inkább szépen megsértődnek és elkönyvelik a másikat hülyének.

Kérdezzünk, csodákat fogunk tapasztalni!!!

kerdojel_2.jpg

Minden ember magáért felelős, a saját döntéseiért, a saját cselekedeteiért. Soha ne fogjuk másra, hogy miatta lettem ilyen vagy olyan. Mert az én részemről, én meg sajnos belementem a játszmába.

Ha nem sikerül kijönni egy játszmából, nem úgy alakul a párkapcsolatod, ahogyan szeretnéd, keress fel bátran!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

 

Stressz az oka mindennek

Mit nevezünk stressznek?

A test nem specifikus válasza a testet ért igénybevételre. (Dr. Selye János)

Az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre.

A stressz alapvetően nem rossz dolog. Arra lett kitalálva, hogy el tudjunk menekülni vagy meg tudjunk küzdeni egy veszélyes helyzettel.

Van pozitív és negatív stressz is. Az egyik az eustressz, ami rendkívül fontos, bizonyos tettekre sarkall minket kreatív vagy alkotó energiákat is felszabadíthat bennünk.

A distressz pedig káros stressz, ami már egészségünkre is negatív hatással lehet. Kihat az idegrendszerünkre és az immunrendszerünkre.

stressz_a_munkahelyen.jpg

Az sem mindegy, hogy mennyi ideig áll fenn a stressz.

Mi történik a testünkkel stressz esetén?

  • véráramlás teljesen megváltozik
  • leáll az emésztés
  • megfeszülnek az izmaink
  • nem áramlik vér a májba és a vesékbe
  • kitágul a pupillánk
  • leáll a tudatos agy
  • kikapcsol az immunrendszer
  • izmok felkészülnek a futáshoz, harchoz

A testünk felkészül a túlélésre, ha nem sikerül, akkor már úgysincs szükség a fentiekre. Ez persze automatikusan történik. A probléma az, hogy az emberek sokat maradnak a „harcolj vagy menekülj” állapotban. És a következmény egyértelmű, mivel az immunrendszerünk is kikapcsol, tele rakjuk a „stresszhordónkat” és az túlcsordul, megbetegszünk. Illetve lesz egy tünetünk.

Általánosságban stresszt okozhatnak a következők:

  • Traumatikus események (természeti katasztrófák, háborúk).
  • Próbatételek (vizsga, munkahelyi előadás)
  • Befolyásolhatatlan események (halál, baleset)
  • Komoly betegségek
  • Belső konfliktusok

A stressz egyénenként igen eltérő, mindenkinek mást jelent. A teherbírásunk is sokféle, valakinek nem okoz gondot munka mellett tanulni és még két munkát elvállalni, valakinek egy munka is sok stresszt okozhat. A stressz a fejünkben dől el, mi hogyan élünk meg egy adott helyzetet stressznek vagy lehetőségnek, elvégzendő feladatnak, van-e rajta negatív töltés. Valakit felpörget egy vizsgaszituáció, valakit leblokkol. Valaki frászt kap egy egértől és stresszt okoz neki, valaki aranyosnak találja és tart otthon hobbiállatként. Éppen ezért bármi okozhat stresszt, attól függ nekünk mi okoz stresszt. A stressz a mi fejünkben történik, lehet valós helyzet, de valótlan és kitalált helyzetre adott válasz reakció is. Annyira igaz az, hogy a fejünkben létezik, hogy mérték azt, ha csak gondolunk egy stresszes helyzetre, a testünk akkor is úgy reagál, mintha az adott pillanatban átélnénk.

Mit okoz a stressz?

  • testi tüneteket
  • lelki problémákat

Hogy ezek milyen szinten kapcsolódnak, arról eltérő vélemények vannak. A stressz rövid távon még nem feltétlenül okoz problémát, akár serkentheti is a cselekedeteinket, de ha hosszú távon, tartósan fennáll, akkor komoly betegségekhez vezethet. Éppen ezért fontos figyelni magunkat és, ha valami tartósan feszültté és idegessé tesz minket, akkor azon valamilyen módon változtatni kell.

Milyen tüneteknél kell felfigyelni és elgondolkozni azon, hogy stresszesek vagyunk-e?

Testi tünetek:

  • fejfájás
  • gyomorfájás
  • fáradtság, kimerültség
  • magas vérnyomás, mellkasi nyomás
  • merev nyak, hát, vállfájdalmak
  • de szinte bármilyen problémában megnyilvánulhat véleményem szerint

stresszes_3.jpg

Lelki tünetek:

  • ingerlékenység
  • indulatosság
  • félelem
  • szorongás
  • lehangoltság
  • gyakori érzelemingadozás
  • gyakori kiborulás
  • sírás
  • de ez is egyénenként eltérő lehet

Mentális tünetek:

  • szétszórtság
  • memória zavar
  • negatív gondolatok

Tettekben megnyilvánuló tünet:

  • alvással kapcsolatos problémák
  • káros szenvedélyek kialakítása
  • függőségek
  • fontos kapcsolataink elhanyagolása

Vannak olyanok és egyre többen, akik szerint minden betegség a stresszre vezethető vissza, így azon kell változtatni és így minden betegség megoldható, ha a stresszt tudjuk oldani!

Szent-Györgyi Albert szerint:

„ A sejt egy energiával hajtott gép. Ezért vizsgálhatjuk anyagként, de energiaként is. A miénket megelőző minden korábbi kultúrában és gyógyító hagyományban a gyógyítást az energia mozgósításával valósították meg.”

Hogyan lehet kezelni a stresszt otthon?

Korábban írtam egy blogbejegyzést erről a témáról, ide most bemásolom a linket:

https://lelkiedzo.blog.hu/2018/09/11/20_1_stresszoldo_modszer_amit_probalj_ki_ha_rossz_a_kedved

meditacio.jpg

Hogyan lehet tartósan kezelni a stresszt?

Sok szakember foglalkozik a stresszoldásával, természetgyógyászok, gyógyítók, különféle segítők, pszichológusok, pszichiáterek. Meditáció, autogén tréning, imagináció, tudatos jelenlét mind segíthetnek.

Én korábban nagyon stresszes voltam és próbáltam többféle módszert is, jelenleg, ami a legjobban bevált számomra az EFT.

De fontos tudni, hogy a stresszt teljesen eltüntetni nem tudjuk, mert akkor már nem élnénk. De lehet változtatni azon, hogyan élünk meg eseményeket, hogyan reagálunk rá.

Mi az EFT?

Érzelmi Felszabadítás Technikát jelent, ami alapvetően egy stresszoldó módszer. Erről is írtam már egy hosszabb bejegyzést: https://lelkiedzo.blog.hu/2018/08/10/eft_erzelmi_felszabaditas_technika

Selye János azt mondta, hogy az orvostudománynak a stresszt kellene kezelnie, ha fennáll a stressz sokáig, akkor megbetegszünk.

Az akupresszúra érzelmi változata mely tűszúrások nélkül gyógyít.

Több módszer kombinálásából alakult ki ez a gyors és hatékony módszer.

Az EFT azokat a pontokat kopogtatja, ami az agy azon részével áll összeköttetésben, ami számunkra a stresszt, a veszélyt közvetíti.

eft-pontok.jpg

A stressz hatására a testünket elönti a stresszhormon, ez korábban lebomlott, mert az üss vagy fuss reakció értelmében, vagy támadtunk vagy elmenekültünk. De ma például a főnök egész nap idegesít minket, nem tudjuk őt megtámadni sem elmenekülni, így a hormonok nem bomlanak le, ez problémákhoz vezethet.

Ha az ember elfogadja, hogy a lelki problémák okozzák a fizikai tüneteket, akkor el tudja fogadni, hogy ezzel a módszerrel testi problémákat is el lehet mulasztani.

„A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)

Én ehhez hozzátenném még a lelkiségünket is, azzal is foglalkozni kell, hogy egészségesek legyünk: test, lélek és szellem.

Amennyiben sok a stressz az életedben és nem tudod megoldani, keress fel és segítek neked!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

Miért pont őt választottam társamnak?

Nagyon érdekes lehet ezen a kérdésen kicsit komolyabban elgondolkodni.

Az ember azt mondja: „beleszerettem”, „kémia”, „kitartóan udvarolt”, tényleg ez az oka annak, hogy a jelenlegi társuk, férjünk, feleségünk, párunk, az aki?

De miért vagyunk mellette? Miért pont mellette?

Mit tanulunk tőle nap, mint nap? Mit tanít nekem? És mi mire tanítjuk őt?

Véleményem szerint nagyon fontos tükröt mutathat nekünk a másik fél.

minosegi_ido_1.jpg

Gondolkozzunk el az alábbiakon:

Mit szeretek benne?

Ezek a tulajdonságok bennem is megvannak? Vagy éppen, hogy ő egészíti ki?

Sokan mondják, hogy olyat választunk, aki kiegészít minket. Nálatok így van? Vagy inkább hasonló társat választottatok, mint ti magatok.

szavak_a_szivbe_1.png

Hasonlít a családi mintáimra?

Ha nő vagyok, hasonlít apukámra?

Ha férfi vagyok, hasonlít anyukámra?

Tudom elcsépelt, hogy a gyerekkorra vezetjük vissza. De igen sok időt töltünk a családunkkal és egy pici lélek vagyunk akkor, aki folyamatosan impulzusokat kap és 0-24-ben egy filmet lát, amit elfogad igaznak, nem kérdőjelezi meg, azt tartja normálisnak, amit akkor tapasztal és lát.

csalad.jpg

Neked ilyen idilli volt a családi mintád, amit láttál otthon, mint a képen?

Milyen hiedelmemet erősíti meg?

Úgy gondolom ez a legfontosabb, ami most következik.

Véleményem szerint az emberek azok mellett vannak, akik mellett éppen lenniük kell. Valamire tanítanak minket, valamiről tükröt mutatnak, felhívják a figyelmet a hiedelmeinkre.

Az emberi agy nagyon csodálatos, igazol minket. Persze nem a tudatos énünk gondolja ezt a sok negatív dolgot (ha éppen nem a legjobb a kapcsolatunk), bár van, amikor az is. De a legtöbb ember vitatkozik velem, ha ilyet mondok. Ő nem akart ilyet, ő nem teremtett magának betegséget, meg egy rossz párkapcsolatot. Pedig sajnos így van.  

Bruce Lipton szerint 5% a tudatos részünk, az összes többi gondolat tudat alatt működik. Hát ez a 95%, vagy akármennyi is ez, ez választ helyettünk párt.

https://www.youtube.com/watch?v=rFef3wYoBkI&list=PLn9RIEctzKD2dQhp914XtWmY8uTR2BqxV&index=10

Ez egy szuper videó, akárki is tette fel, nagyon jól tette! Mindenki nézze meg, 8 perc az egész, de nagyon-nagyon fontos!

Márpedig akkor ez a választás nem tudatos, egyrészt, másrészt nem biztos, hogy boldog sajnos. Ha az én mintám és hiedelmem az, hogy egy párkapcsolat nehéz és meg kell dolgozni a másikért és sok a vita, mert ezt láttam és tapasztaltam magam körül, akkor ugyan ilyen embert fogok választani. Mert ez számomra a "normális", ez számomra egy párkapcsolat, a fejemben, tudat alatt és az agyam teljesíti a kérésemet és pont ilyen embert talál számomra.

Ebből én azt szűröm le, hogy soha nem a másikkal van a baj.

Ez tudom nagyon durva kijelentés, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nagyon kevesen fognak egyet érteni. Itt hagyják majd abba az olvasást sokan, pedig kár.

De így van, én vonzottam magamhoz a másikat, hogy bizonyítsa azt, amit én az életről, a párkapcsolatról, a másik nemről gondolok.

Ez lehet kiábrándító, ha nem jól működik a párkapcsolatunk és pozitív, ha harmóniában élünk együtt.

Ha én vonzottam magamhoz, akkor én is vagyok az, aki ezen változtatni tud.

Tehetek én ez ellen?

Persze. Csak te tehetsz. És nem a másikat kell megváltoztatni és rávenni, hogy elmenjen valahova, mert nyilván VELE van a baj.

Mi csak saját magunkon tudunk változtatni, a világon, és egy másik emberen nem.

Jobb, ha magunkkal kezdjük a változást.

 „Nem mindegy, hogy egy tojást belülről vagy kívülről törnek fel. Ha kívülről törik fel, akkor a benne lévő élet elpusztul, de ha belülről, akkor egy új élet jön a világra.”

tojas.jpg

Ahhoz, hogy jobbá tedd a világot, kezdd azzal, hogy megismered magad, elindulsz az önismereti úton, felismered a tudat alatt működő programjaidat, lelki traumáidat feloldod és sokkal boldogabb ember leszel, aki egy kiteljesedett párkapcsolatban boldog tud lenni!

Elismerem, ez azért ez nem olyan egyszerű, de nem is lehetetlen!

Ha egyedül nem megy, gyere el hozzám és segítek neked.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

5+1 ok, ami gondot okozhat a coachingban és más segítő szakmákban

avagy egy kis kulisszatitok

Gondoltam egy őszinte és talán minden segítőt érintő háttér információt megosztok mindenkivel. Hogy miért? Hogy hátha valaki magára ismer és azért mert ezek gyakori emberi reakciók, amik befolyásolhatják a coaching és más módszerek hatékonyságát. És mert a titok érdekli az embereket :).

Ugyebár első számú szabály, hogy nem segítünk olyan személynek, aki nem szeretné. De mi van abban az esetben, ha valaki eljön és látszólag szeretne változni, de mégsem tud, vagy nem akar. Mi lehet ennek a hátterében?

Sajnos vannak nehézségei, határai a coachingnak és minden segítő szakmának.

  1. Felelősség áthárítása

Az elsőszámú, hogy az ügyfél azért jön, hogy én gyógyítsam meg őt. Mi Nyugat-Európában élő emberek nagyon megszoktuk azt, hogy minket helyre tesz az orvos vagy egy gyógyszer, ami gyors és nekem milyen jó, mert semmin nem kell változtatni, beveszem és kész. Sokan nem szeretnek azért megdolgozni, hogy jobban legyenek, nem is vagyunk hozzászokva. Elvárják az élettől, hogy az változzon. Sajnos ez nem fog megtörténni. Ők azok, akik híresztelik, hogy már ezer helyen jártak, sok mindent kipróbáltak, de semmi nem használ. De elmondhatja mindenkinek, hogy évek óta jár mondjuk pszichológushoz, coachhoz, megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy ő tesz magáért, tényleg?

konfliktus_parok.jpg

  1. Önigazolás

A másik az önigazolás, sokan vannak, akik egyszer jönnek el, kipanaszkodják magukat és bár én nem mondok nekik sem A-t, sem B-t, ők azt szűrik le a beszélgetésből maguknak, amit szeretnének. Igazolják a saját eddigi elképzeléseiket az életről. Vagyis én jól gondoltam, velem nincs gond, csak a párommal, vagy valakivel és akkor jó, megnyugtattam magam. Meg hát a coach is azt javasolta, hogy folytassam ugyanígy az életem és nekem van igazam. Ilyet semmilyen jó érzésű segítő nem mond, hiszen, ugyanazzal a gondolkodással nem fog megváltozni semmi. És mindenkinek van olyan, amivel van problémája, mi arra próbálunk, kérdésekkel, tesztekkel, akármivel rávilágítani. Nem igazolni, hogy ő így jól csinálja. Ha jól csinálná, nem kellene eljönnie és nem lenne problémája, elakadása. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel valami gond van, de nagy valószínűséggel mindenkinek van olyan területe, amiben nem a legjobb vagy segítségre van szüksége.

„Mások hibáztatása, az önigazolás és a siránkozás olyan, mint a drogok. Csak a stresszt csökkentik, (...) a kudarc miatti stresszt.” T. Harv Eker

  1. Tagadás

A harmadik is igen gyakori a tagadás, ez a finom neve, valójában ez egy kis önbecsapás. Velem minden rendben, én már mindent próbáltam, Te sem tudsz segíteni, mások sem. Pedig velem minden rendben van, de mégsem. Keresi a segítséget látszólag, de letagadja az érzéseit, a gondolatait, nem mondja el részletesen és őszintén mi van benne és úgy nehéz segíteni. Elhallgat komoly információkat. Magunk előtt is eltitkolunk valamit, nem mondjuk el a segítő személynek a teljes igazságot, kicsit úgy alakítjuk a beszélgetést, hogy mi jobb színben tűnjünk fel. Féligazságokat mesélünk el, elhallgatunk fontos részleteket. Olyan is van, hogy valaki nem tudja mi fontos és mi nem. De sokszor inkább csak nem szívesen mondunk olyat, ami ránk nézve negatív. Pedig ez a hely azért van. Innen nem jut ki információ.

„A tagadástól egyáltalán nem oldódik meg a helyzet, sőt. A tagadás olyan, mintha leragasztanánk egy üres üzemanyagtankot jelző mutatót egy smile-val.” Szabó Péter

  1. Kivetítés

Nem velem van gond, hanem a másikkal. Hát én nem látom, hogy a másik keseríti meg az életét? A másikkal van a probléma? Nem szereti senki azt hallani, hogy vele valami gond van, sokan tagadjuk ezt. Én jól működöm, nekem van igazam és nem én vagyok a rossz ebben és a másik történetben sem, hanem a másik. Hát én nem látom? Nem neki van szüksége változásra, hanem a párjának, főnökének, gyerekének. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy nekik nem kell változtatni magukon semmit. Ők inkább lecserélik a párjukat, a munkahelyüket és majd ha már mindenkit lecseréltek, akkor majd jobb lesz az életük, azt gondolják. Próbálkozni lehet :)

  1. Félelem

Az egonk nagyon be van ijedve, fél és retteg, nem akarja, hogy megismerd magad, hogy előrébb lépjél az életben. Az ember attól is fél, hogy vajon mit tud meg magáról. Vagy be kell ismernem magamnak, vagy amitől a legtöbben tartunk, mások előtt, hogy rossz döntéseket hoztam, hogy nem voltam tökéletes, hogy hibákat követtem el stb. Ezekkel nem egyszerű és könnyű szembenézni, ez tény. De csak úgy lehet az embernek jobb élete, amire vágyik, ha megismeri a saját működését és változik, változtat. Sajnos, aki ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell változni, annak nem lesz olyan, az élete, amilyenre vágyik.

„A jövőtől való félelem a legerősebb méreg a lelketekben, és a legmagasabb fal, ami az utatokat állja. Miközben olyan valamitől féltek, ami még nincs is, és lehet, hogy soha nem is lesz.” John Cure

felelelm.jpg

  1. Ellenállás

Ellenállunk a változásnak, az újnak, ez is alapvető emberi reakció. Félünk. Sokszor még az is jobb, ami nem túl jó, de már ismerem, mint valami, amiért tenni kell és ijesztő. Azért van technikám már arra, hogyan oldjuk az ellenállást, mert az is sajnos a legtöbb emberben kicsit vagy nagyon, de megtalálható. Ha valaki minden porcikájával tiltakozik ellenem, vagy a módszer ellen, amit használok, olyan személyt válasszon, akiben hinni tud. És ezen soha semmilyen segítő nem sértődik meg (jó esetben), mert fontos, hogy szimpátia, bizalom legyen és fontos, hogy legyen HIT, ha nem is sok, de legalább egy kicsi. Ha egyáltalán nincs HIT, akkor olyan technikát, módszert válassz, amiben hinni tudsz!

Nagyon szeretném, hogy mindenki, aki eljön hozzám, átgondolná legalább egyszer, hogy benne a fentiek közül melyikből és hány százalékban található. Nem nagyon hiszem, hogy van, akiben egyik sem található meg. Jobb és gyorsabb eredményeket fogunk elérni együtt, ha mindenki átgondolja neki mi okozhat nehézséget.

„A kétség, a soha fel nem tett kérdések feszegetése vezet el önmagunkhoz.” Földvári-Oláh Csaba

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

10 leggyakoribb párkapcsolati probléma

...és néhány ötlet, hogy jobb legyen!

Elnézve az ismerőseimet és természetesen a saját párkapcsolatomat, a leggyakoribb párkapcsolati konfliktusokat igyekszem összeszedni.

  1. Eltávolodás

Talán az egyik leggyakoribb, hogy az ember azt mondja, csak úgy élünk egymás mellett, lefoglal minket a munka, gyerekek, otthoni teendők, egyéb intéznivalók. Sajnos, hogy ez ne így legyen, azért tenni kell. Nem lesz jobb magától. Az ember várhatja, hogy közelebb érezze magához a másikat, de csak akkor fog sikerülni, ha először is észreveszik és beismerik a pár tagjai, hogy ez a gond. Majd tesznek érte. Ügyelnek arra, hogy amikor megoldható heti 1-szer, kéthetente 1-szer közös programot csináljanak, és olyat, ami mindkettőjüket feltölti. A másik szeretetnyelvén kell beszélni. Az időtényező fontos, mindenkinek ugyanannyi ideje van egy nap, de nem mindegy hogyan töltjük! Ha szeretnénk, hogy a másik ott legyen majd évek múlva is mellettünk, akkor figyeljünk oda rá, az igényeire és persze ez legyen kölcsönös. A szeretetnyelvekről itt írok röviden, ha nem olvastad Gary Chapman könyvét: https://lelkiedzo.blog.hu/2018/09/28/5_szeretetnyelv_paroknak

gary_chapman.jpg

  1. Figyelemhiány

Nagyon sok embernek hiányzik, hogy a párja meghallgassa, figyeljen oda rá, amikor kiadja magából a mérgét, vagy elmeséli a napját. Sajnos az emberek ritkán ülnek le és beszélik meg részletesen, hogy mi történt velük. Ha mégis, akkor is gyakran szól a háttérben a tv, vagy a másik chatel esetleg másokkal telefonon.

Tiszteljük meg a párunkat azzal, hogy kizárólagos figyelmet szentelünk neki. Lehet, hogy ez gyerekkorunkból hiányzik nekünk, hogy nem figyeltek ránk és így később sem kapjuk meg, sőt sajnos általában azok a szülők, akikre nem figyeltek oda, szintén képtelenek lesznek figyelmet szentelni a pici gyerekükre.

„Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.” (Csitáry-Hoch Tamás)

  1. Egyensúly

Általában az egyik fél dominál egy kapcsolatban, vagy az is lehet, hogy bizonyos helyzetekben az egyik fél és más esetekben a másik fél. Érdemes ezt is észrevenni, tudatosítani, hogy ki milyen helyzetben dönt, kinek a véleménye fontosabb. Legyen egyensúly. Ha ez nagyon aránytalan, akkor az egyik fél nem érzi jól magát a kapcsolatban, hiába is tagadja.

"A mindenségben ugyanaz az egyensúlyelv érvényesül, mint a piacokon: sohasem kapsz anélkül, hogy valahol meg ne kellene fizetned érte." (Gayle Forman)

  1. Kommunikációs problémák

Sajnos nem igazán tanulunk jól kommunikálni, hosszú oldalakat lehetne erről írni. Ajánlom mindenki figyelmébe az Erőszakmentes kommunikációt EMK-t. Ismerje meg és kezdje el alkalmazni az életében. Ezt kellene az iskolákban tanítani! Na meg, hogy hogyan értelmezzünk hivatalos leveleket, én nagyon hiányolom :)

A kommunikációról is írtam egy külön blogbejegyzést, amennyiben érdekel, itt találod:

https://lelkiedzo.blog.hu/2018/06/05/hogyan_kommunikaljunk

eroszakmentes-kommunikacio_1.JPG

Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat. Van, amikor szavakkal sem. (Leiner Laura)

  1. Az ego

Sok kapcsolatban a párok kicsit vetélytársak is, ha nem egy csapatként működnek, akkor valószínűleg válótársak is lesznek. Ismerjük be, ha a másiknak igaza van. Sokan ezt a gyengeség jelének tartják és őrzik a sírig. Akinek igaza van, ne emlegesse fel, ha neki volt igaza egy helyzetben, legközelebb a másiknak lesz.

"A veszekedés valójában csak egy harc az emberek egója között, hisz az emberek még akkor sem értik meg egymást, amikor az igazságot mondják el egymásnak. Valószínűleg lehetetlen úgy élni, hogy ne bántsanak meg minket, de ha elég elszántak vagyunk, akkor talán sikerül úgy élni az életünket, hogy közben senkinek nem okozunk fájdalmat." (Nana c. film)

"A közönséges emberi lény hajlik arra, hogy elnézze saját hibáit, és kihangsúlyozza, felnagyítsa másokét. Ez az ego módszere. Az ego akkor érzi jól magát, ha azt látja, hogy "mindenkinek oly sok a hibája, én viszont szinte hibátlan vagyok". A trükk egyszerű: nézd el a saját hibáidat, és nagyítsd fel mások hibáit - úgy, hogy ettől biztosan mindenki más szörnyetegnek fog tűnni, te pedig egy szentnek." (Osho)

  1. Bizonytalanság, bizalmatlanság

Ha valaki nagyon bizalmatlan vagy bizonytalan az életben, akkor ez valószínűleg gyerekkorától kezdve problémát okoz neki, nem lesz máshogyan a párkapcsolatában sem, de kivetíti, megéli később a kapcsolataiban is. Sajnos ez meg tud keseríteni egy kapcsolatot. Érdemes ezzel a problémával bármilyen önismereti terápiára járni. Amennyiben a másik okozta a bizalmatlanságot, akkor pedig párkapcsolati coachhoz fordulni. Erre is vonatkozik, hogy magától nem lesz jobb, inkább csak rosszabb.

"Amikor felüti fejét az önzés, adj nekik nagylelkűséget, amikor a bizalmatlanság kísérti őket, adj nekik erkölcsi erőt, amikor meg nem értés honol, adj türelmet és gyöngédséget, és amikor a szenvedés életük részévé válik, adj nekik erős hitet és meginghatatlan szerelmet." (Jamie McGuire)

  1. Az ellentétek vonzzák egymást?

Azt gondolom mindig van egy-két fontos közös pont a másikkal, különben nem őt választottuk volna. Lehet, hogy ehhez nagyon mélyre kell ásni magunkban. Lehet, hogy mindketten önbizalom hiányosak vagyunk vagy figyelemigényesek. Nem az a fontos, hogy cicásak vagy kutyásak vagyunk-e. Gyakran a felszínen igen ellentétes emberek kerülnek össze, de sokszor lehet ugyanaz a gyengeségük csak máshogyan mutatják a világ felé. De ha valaki az ellentétünk is valamiben ez nem baj. Lehet tanulni a másiktól egy új nézőpontot.

ellentetek.jpg

  1. Anyagi gondok

Nagyon ritka, hogy egy párnak hasonló lenne a felfogása a pénzről. Van, aki spórolósabb, van, aki költekezősebb és van, akit nem igazán érdekel a pénz, egy könyv szerint. Nagyon érdekes könyvet ajánlok mindenkinek, akinek pénzügyi gondjai vannak. T. Harv Eker: A millimos elme titkai. Nagyon jó gyakorlatok és gondolatok vannak benne. A lényeg értsük meg, hogy a másik miért olyan, amilyen. Miért fontos neki, hogy vehessen ezt-azt. Vagy a másiknak miért fontos, hogy félretegyen. Mindenki igényeire figyeljünk oda.

coins-1015125_960_720.jpg

  1. Házi munka

Nem hiszem, hogy lenne olyan pár, ahol még nem merült fel, hogy ki és miért takarít, mosogat többet. Általában, hogy ki, mit csinál sokszor magától kialakul. Ha viszont az egyik felet nagyon zavarja, hogy ő arányaiban többet tesz, akkor jelezze a másiknak. Akik hosszabb ideje együtt vannak, ott nagyon sok különböző élethelyzet adódott már és még fog is. Lehet, hogy amikor megismerkedtek egyikük iskolába járt a másik dolgozott, egyértelmű volt, hogy ki takarít többet. Vagy, amikor egy anyuka otthon van a babával, általában elvárás, hogy ő akkor takarítson is ki, hiszen egész nap otthon vannak és ráérnek, egyesek szerintJ. Érdemes ezt néha megtárgyalni nyugodtan, nem akkor, amikor vörös a fejünk az idegtől, hogy ki, mit csináljon otthon és ha változik egy élethelyzet, ezt is alakítani hozzá.

hazi_munka.jpg

  1. Intimitás hiánya

Azt gondolom, hogy, akinek már volt legalább két évnél hosszabb kapcsolata valószínűleg ez a téma is előkerült. Gyakran a párok megijednek, amikor elmúlik először a kapcsolat elején lángoló tűz. Főleg, amikor kisbaba van a háznál és elnapolják a dolgot mindig. A legtöbb tanácsadó azt javasolja, hogy ne változzon meg teljesen az életünk azért, mert lett egy babánk, ő megfogja szokni, hogy néha egyedül játszik, vagy más vigyáz rá. De egy nő és egy férfi is kell egy kapcsolatba, nemcsak anya és apa, mert különben idővel baj lesz belőle. Lehet megkérni nagyszülőket, hogy heti egyszer vigyázzanak a babára, lehet megkérni babysittert, ismerőst vagy akárkit, akiben megbízunk. Minél előbb kezdi az ember, annál jobb. A baba hozzáfog szokni a saját életritmusunkhoz, amúgy is azt fogja látni napi 24 órában mi hogyan élünk. Ha valakik sokat utaztak korábban, akkor nem kell ezt abbahagyni. Könnyű mondani, én tudom. És sok embernek nincs segítsége. De az is biztos, hogyha minél előbb elkezdjük, amit szeretnénk azt szokja meg a baba és neki is jobb, ha boldogok és kiegyensúlyozottak a szülei, mintha sosincsenek kettesben és idegbajosak és később elválnak, ugye?

Nálatok mi okozza a legnagyobb gondot?

Mindegyik témáról külön könyveket írtak már sokan. Ezek a rövid bejegyzések arra jók, hogy elgondolkoztassák az embert, hogy valamin változtatni kellene.

Ha rájövünk, hogy sosem a másikkal van a baj, hanem azzal, hogy mi hogyan éljünk meg, amit tesz és vajon miért pont úgy. Vagy miért mindig ugyanolyan embereket vonzunk, az egy óriási eredmény. Éppen ezért én híve vagyok annak, hogy az ember saját magát is ismerje meg. Járjon el coachhoz, családállításra, segítő személyekhez.

TIPP: Kezd el összegyűjteni a párod jó tulajdonságait, amikor mérges vagy rá és mindennap gondold át, írd le, hogy miért lehetsz neki hálás. Hidd el egyre többet fogsz tudni írni, ha kicsit másképp nézel rá és nem a negatívat keresed benne!

szavak_a_szivbe_1.png

„A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy "majd megnevelem". Felejtsd el! Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted.” (Müller Péter)

A párkapcsolat sokat adhat nekünk, de meg is keserítheti a mindennapjainkat, ha boldogtalan. És akkor nem érdemes annyival letudni, de, hogy a másik hülye. Nézzünk magunkba. Mi hogyan tudnánk azon javítani, hogy a másik jobban érezze magát? Mi mit tudnánk érte tenni, aminek örülne? Mi min tudunk változtatni? Mi ugyanis csak magunkon tudunk változtatni, más embereken NEM!

Ha nem tudsz egyedül túljutni a párkapcsolati gondokon, házassági tanácsadóként, párkapcsolati coachként és az EFT módszerével is tudok segíteni!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is.

Kövess a Facebookon is!

Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre. 

Honlapom: www.lelkiedzo.hu

Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88

Képek: Pixabay

 

süti beállítások módosítása