Egy egy kicsit önzőnek tűnhet elsőre, de úgy gondolom, minden ember elsősorban önmagért felelős, önmagáért felel. Nyilván vannak kivételek, amikor az embernek kisgyermeke születik, aki egyedül nem képes boldogulni vagy betegek a szülei és segít nekik. Nem erről lesz most szó. Ezek ideiglenes állapotok és természetesek, de ezekben sem szabad benne ragadni! Addig kell egy gyereknek is segíteni, amíg igényli és nem élete végéig, mert nem tanulja meg önmaga elrendezni a dolgokat.
Sok embert ismerek, aki feláldozza magát a társáért. Hogy ez miért nem jó ötlet?
- Gyakran a másik fél nem is tud róla!
Ezzel az a gond, hogy a másik lehet, hogy nem is tud róla, hogy te plusz áldozatokat hozol érte. Ha tud is róla, gyakran nem is kért rá, vagyis te valami olyanért várod a hálát, elismerést és megbecsülést, amit Te találtál ki és lehet, hogy csak TE így látod helyesnek. Neked van egy olyan hiedelmed a férfiakról, a nőkről, a párkapcsolatokról, vagy olyan negatív tapasztalataid, ami miatt úgy gondolod, hogy jobb, ha valamit megteszel. De jó tudni, hogy erre a következtetésre egyedül jutottál.
- Könnyen megharagudhatsz a másik félre
Az önfeláldozás azért sem jó stratégia, mert idővel, lehet, hogy majd a másikra fogod, hogy bezzeg én mennyi mindent tettem érted, és a másik pedig nem is értékelte, micsoda hálátlan ember. Pedig a másik lehet, hogy nem kért semmit, csak neked van valami a fejedben, hogy ezt vagy azt így kell csinálni, mert így helyes.
Gyakori női gondolatok: egy nő mindig legyen otthon, egy nő takarítsa a lakást, egy nő főzze a vacsorát, egy nő legyen otthon a gyerekkel. Bármi ilyesmi lehet. Férfiaknak is sok hiedelme lehet: Egyedül kell megteremtenem a kenyérre valót. Egyedül kell döntést hoznom. Egy férfi nem mutathatja ki az érzéseit. Ezek nemektől függetlenek is lehetnek. Ha bármi ilyesmi vagy más erős meggyőződésed van, jobb, ha felismered és megpróbálsz rájönni, hogy ez nem biztos, hogy igaz.
De az is előfordul, hogy erről sosem beszéltél a pároddal és neki persze kényelmes, amit teszel érte, de nem tudja, hogy ez neked belül önfeláldozás vagy teher. Szeretném, ha átgondolnád, hogy amiket gondolsz az életről, párkapcsolatról, honnan származnak? Kik ültették a fejedbe ezeket a gondolatokat? Miért gondolod azt, amit és ilyen erősen? Van-e olyan, amiben mindig erőn felül teljesítesz? Mi lehet ennek az oka?
- Élvezzük a mártír szerepet
Előrfordul mindenkivel élete során, hogy néha napján sajnáltatja magát. De nem szabad ebben a szerepben, játszmában sem benne ragadni tartósan vagy egy életre, mert iszonyúan veszélyes. Ha valaki élvezi ezt a szerepet, akkor nehezen fogja abbahagyni. A játszma lényege, hogy mindig el tudjam mondani másoknak, hogy én milyen szerencsétlen vagyok, rossz párt választottam, kicsit sajnáljon mindenki, akivel csak beszélgetni kezdek. És persze ilyenkor azt is elmeséljük, hogy mi milyen szuper emberek vagyunk, hiszen ezt és ezt és ezt is megtesszük a másikért. Hát nem egyértelmű, hogy én vagyok a legjobb anya, feleség, társ? Bezzeg a másik… De hát én így választottam, de a Huffnager Pistit kellett volna. Tessék, akkor döntést hozni és, ha nem jó valami, akkor változtassunk rajta. Én nem hiszek abban, hogy feltétlenül a párunkat kell lecserélni, szerintem, ő egy tükör és nem véletlenül van mellettünk.
Korábbi blogbejegyzésemben erről is írok:
https://lelkiedzo.blog.hu/2019/02/19/miert_pont_ot_valasztottam_tarsamnak
De ha már semmi nem működik, párterápia, egyéni önfejlesztés, akkor ne egy egész életen át panaszkodjunk arról, hogy nekem milyen rossz. Lehet, csak sajnos nem vezet sehová sem, csak örök boldogtalansághoz!
- Elveszíted saját magadat
Ha mindent úgy próbálsz csinálni, ahogyan a másik félnek jó, akkor te és a vágyaid eltűnnek és a végén már akkor sem tudod majd megmondani, hogy mit szeretsz és mit nem, amikor megkérdezik tőled. Sokan lehet, hogy nem tudják mit szeretnének pontosan és könnyebb nekik, ha valaki irányítja őket. De hosszú távon sajnos ez sem vezet megoldásra. Idővel érezni fogjuk a feszültséget magunkban, hogy nem arra tartunk, amerre szeretnénk és nem úgy éljük az életünket, ahogyan szeretnénk.
- Önmarcangolás
Végül saját magadra is haragudni fogsz, vagy tudatosan vagy tudatalatt. Ez elvezethet oda, hogy önmarcangolásba kezdesz, kilátástalannak látod a helyzetet és akár káros szokásokat alakítasz majd ki. Sok csokit eszel, sok tv-t nézel, vásárolni kezdesz vagy állandóan nyomkodod a telefonodat. Ezek biztos jelek arra, hogy valami nincsen teljesen rendben az életünkben.
A legfontosabb, amit szeretném, ha megjegyeznél ebből az egész írásból a következő:
Csak annyit tegyünk meg a másikért, amit meg tudunk tenni jószívvel és ne várjunk cserébe semmit! Egy ujjnyival sem többet! Különben boldogtalanok leszünk!
Ez lenne a lényeg! Azt tegyük meg, amit jó szívvel meg tudunk tenni, ne teljesítsünk egy kapcsolatban erőn felül, mert hosszú távon el fogunk fáradni. Mi saját magunkért vagyunk felelősek, ha magunkat terheljük le, ha a magunk életét nehezítjük meg, ha mások miatt tolunk el fontos döntéseket, akkor boldogtalanok leszünk mindig! Persze lehet azt mondani, hogy én nem tudok változni vagy nem akarok, mert megszoktam, hogy engem sajnálnak vagy felnéznek rám. De hosszú távon mi a fontos? Egy álelismerés? Mert sokan azért át szoktunk ezeken látni. Inkább az a fontos, hogy kiegyensúlyozott legyek és ne terheljem magam túl. Az élet ad kihívást bőven, minek vállaljak még plusz feladatokat? Az ezzel járó stresszről pedig ne is beszéljünk.
Az emberek valahogy nem kezelik túlzottan jól az emberi kapcsolataikat. Pedig ez is a lelki egészséghez tartozik. Nem is hinnétek hányan jönnek olyan témákkal, amiket MÁSOK miatt éreznek hosszú évek óta és nem tudnak rajta változtatni. Nem mernek elmondani valamit, vagy szenvednek egy alárendelt szerepben, mert az a meggyőződésük, hogy ez így helyes, ennek így kell lennie, mások ezt várják el tőle. Ez biztos? Megkérdezted már, hogy így gondolja-e a másik vagy csak kivetítetted rá egy hiedelmedet?
A másik leggyakoribb, amit emberektől hallok, ha idejönnek, hogy a másik ember nem jó, bolond, megkeseríti az életét például szülők gyermekeikét, társak egymásét stb.
Ilyenkor nem a másik a hibás, könnyű ráfogni, hogy miatta lettem ilyen, miatta változtam meg, de ez nem így van. Ha nem lenne bennem hajlam valamire, nem változnék meg a másik kedvéért. És kinek a felelőssége, hogy megváltozik vagy alárendelődik valakinek? Én döntést is hozhatok bizonyos dolgokról. Hiába eszik a férjem húst, én nem fogok, nem tud rávenni. Ha feláldoznám magam, mert hát ő eszik, akkor hosszú távon boldogtalan lennék, ami betegségekhez vezet. Mert ezek a mindennapi konfliktusok más emberekkel, sajnos stresszt okoznak, ami pedig akár testi tüneteket is produkálhat.
Szóval egy fontos kérdés van: Ki a fontosabb TE vagy a MÁSIK?
Ha azt mondod, a másik. Mi van, ha a másik mondjuk elhagy? Még rosszabbul fog esni, mert hát Te a lelked is kitetted érte. De még egyszer, senki nem kért rá, és te annyit tegyél, ami belefér, anélkül, hogy az neked plusz teher és nehézség. Ne kérjük számon a másiktól, hogy ő miért nem úgy csinál valamit, ahogyan mi szeretnénk. Ez nagyon közkedvelt párkapcsolatokban. Azért mert ő egy másik ember. Mást élt át, mást tapasztalt, mást látott, más mintákat sajátított el. Nem ugyanaz van az ő fejében, mint a miénkben, ez lehetetlen is lenn!
Hányszor hallom emberektől: De hát miért ilyen? Miért nem így viselkedik vagy úgy?
És akkor megkérdezem és mondtad neki? Nem, nem is fogom, neki tudnia kéne, egy rendes ember, egy normális férfi az OLYAN. Hát nem, mindenki más és ha nem mondod el mit szeretnél, akkor nem fogja tudni. Néma gyereknek… szoktuk mondani. Ez így van!
Szóval a kommunikáció fontosságára szeretném felhívni a figyelmedet. Mielőtt, te önként feláldozod magad, inkább beszéld meg a pároddal, hogy neked mik az igényeid és lehet, hogy kiderül, hogy nem is azt gondolta, amit te. Ha igen, akkor még mindig köthettek kompromisszumot. A lényeg, hogy kérdezzünk!!!
Valahogy a magyar emberek nem kérdeznek. Nem kérdezik meg, hogy a másik mit és miért mondott, inkább szépen megsértődnek és elkönyvelik a másikat hülyének.
Kérdezzünk, csodákat fogunk tapasztalni!!!
Minden ember magáért felelős, a saját döntéseiért, a saját cselekedeteiért. Soha ne fogjuk másra, hogy miatta lettem ilyen vagy olyan. Mert az én részemről, én meg sajnos belementem a játszmába.
Ha nem sikerül kijönni egy játszmából, nem úgy alakul a párkapcsolatod, ahogyan szeretnéd, keress fel bátran!
Ha tetszett, oszd meg másokkal is.
Kövess a Facebookon is!
Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre.
Honlapom: www.lelkiedzo.hu
Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88
Képek: Pixabay