Nagyon sokan foglalkoznak a kommunikációval, rengetegen és rengeteg félét tanítanak erről, de én úgy látom, hogy mégsem megy ez valahogy nekünk.
Ma már elkezdtek tanítani kommunikációt az iskolában, de ez kimerül abban, hogy készíts egy prezentációt és mutasd be (legalábbis, amivel én találkoztam). Ezt is remek, ha gyakoroljuk, persze jól jöhet a munkahelyünkön.
De mi a helyzet a kommunikációval a magánéletben?
Ott minden rendben? Az emberek sosem értik félre egymást? Sosem vesznek össze, azon, amit mondtak egymásnak? Mindenki szépen, erőszakmentesen kommunikál és ki tudja fejezni az érzéseit és a gondolatait úgy, hogy ne bántsa meg a másikat, ne nyomja le?
Először is mi az a kommunikáció?
Wikipédia szerint információcsere közös jelrendszer segítségével.
Hát mi akkor a gond, ha közös a jelrendszer?
Mindenki jó esetben ismeri a betűket, abból szavakat és mondatokat alkot. Hurrá, tudunk kommunikálni.
Úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy mindannyian ugyanazt a jelrendszert használjuk, mégsem értjük meg egymást. A hiba gyakran előfordul, mert nem jól fejezzük ki magunkat, de akár a dekódolásnál is elkövethetünk hibát.
Mindenki azt gondol egy információról, amit akar, amit már el is képzelt vizuálisan a fejében egy mondattal kapcsolatban.
Párkapcsolatban is gyakori gond ez. Mondja a feleség: nem törődik velem eleget a férjem. A férj szerint nagyon is sokat törődik a feleségével. Na de, hogyan? Mit értenek ez alatt? Valószínűleg teljesen mást.
Feleség: Hát azt mondtad, hogy csak 10 perc a Nyugatitól.
Férj: Igen, drágám, annyi!
Feleség: De nekem 20 percbe telt.
Mind a két félnek lehet, hogy igaza van, de meg kell kérdezni, hogy gyalog, helikopterrel vagy kocsival érti a 10 percet. És kérni egy pontos címet, hogy Te lemérd, hogy neked mennyi idő kell, hogy odaérj. Arról nem beszélve, hogy nem ugyanaz a táv magassarkúban és edzőcipőben. Ez egy hétköznapi eset és hány ezer ilyen példát tudnánk felhozni.
Szóval az egyik fontos, hogyha valakivel elbeszélünk egymás mellett, hogy tisztázzuk mit ért az alatt, amit mondott.
Kedvenc példa következik, ez 6-os vagy 9-es?
Én úgy gondolom minden történetnek három oldala van, az enyém, a tied és az IGAZSÁG. De azt egyikünk sem tudja. Mégis gyakran vitázunk a másikkal órákig esetleg, hogy bizonyítsuk az igazunkat.
A másik leggyakoribb hiba, hogy mi kitaláljuk a másik mit is értett azon, amit mondtunk. Biztos azt gondolja, hogy azt gondolom, hogy.
Tipikus nők
Egy hölgy: Jaj, engem bámul a csaj, biztos azt nézi, milyen vastag a lábam, pedig én most is éppen fogyózom.
Másik hölgy: (magában), milyen jó az a cipő, vajon hol vette? Lehet, hogy már egy ideje azt bámulom, de ciki, lehet, hogy észrevette, vajon most mit gondol.
Szerintem ilyesmi szituációt is mindannyian megéltünk már az életben.
Újabb konfliktus forrás, hogy az elhangzott szavakról mindenkinek van egy kialakult kép a fejébe, beteszi egy ismerős fakkba, hogy hát ez a tánc doboz és akkor odarakom mellé a zumbát és az írszteppet is. Főleg férfiak csinálják ezt, de ránk is jellemző. Általánosítunk és az eddigi tapasztalatainkat vetítjük bele egy helyzetbe. De, ha azt mondom valakinek Firenze, mindenki másra asszociál valaki a hídra, valaki az olasz fagyira. Minden ember más és lehet, hogy Pista bácsi ezt érti alatta, de Józsi bácsi már nem. Hogy lehet ezt áthidalni?
Én megint azt javaslom, hogy kérdezzünk bátran. Valahogy a mi magyar társadalmunkban ezt elnyomták az iskolában, mert aki kérdez, az hülye. És különben is minek kérdezzünk, azt kell visszamondani, amit a tanár mondott, kész, pont. Ez remek, csak nem vagyunk rákényszerítve a gondolkozásra, elénk teszik tálcán, amit meg kell tanulni és vissza kell adni ugyanígy. Te ne gondolkozz el rajta, mert az már nem kell. Nem fér bele az órába. Ez tovább gyűrűzik a munkahelyre is, ahol elmondják mit kell tenned és csináld. Ne kérdezd, hogy miért úgy, mert így csináljuk 20 éve. Lehet, hogy te egy részénél látod, hogy van erre jobb megoldás, de ne erőlködjél. Persze vannak kivételek.
Sok vitát, veszekedést, válást, családi perpartvart okoz a nem megfelelő kommunikáció.
Ha meg szeretnénk magunkat sok konfliktustól kímélni, akkor érdemes jobban megismerni, az ún. EMK = erőszakmentes vagy együttműködő kommunikációt.
Az alap tétele, hogy empátiával figyeljük a másikat és ténylegesen hallgassuk, amikor beszél. Hányan kalandozunk el, miközben valaki már hosszú percek óta hozzánk beszél? Kb. mindannyian.
A másik, hogy őszintén fejezzük ki az érzéseinket. Önérvényesítő módon, de ne úgy, hogy megbántjuk a másikat ne úgy, hogy lenyomjuk hanem úgy, hogy elmondjuk, hogy nekünk ez hogy esik és ismerje meg a mi nézőpontunkat is. Hiszen minden ember magából indul ki, szoktuk mondani, igen ez így van, nem tud máshonnan! Minden ember korlátolt bizonyos tekintetben és nem látunk mindent tisztán és nem éljük bele magunkat a másik helyébe. Ennyivel jobb egy szakember, aki ténylegesen rád figyel, értő módon, aktív hallgatással.
Szerintem nagyon egyszerű az alapképlete az EMK-nak, persze betartani vagy áttérni erre 20-30-40-50-60-70-80-90 év után nem egyszerű, de ha valaki úgy érzi, szeretné fejleszteni a kommunikációját vagy fejleszteni magát, akkor próbálja ki!
4 egyszerű lépésből áll:
- Megfigyelés
- Érzés
- Szükséglet
- Kérés
Ennél a módszernél nem feltétel, hogy a másik fél is ismerje, vagy akarja használni ezt a módszert. Ahhoz, hogy ezt alkalmazni tudjuk az életünkben sok gyakorlásra van szükség.
- Megfigyelés A megfigyelés mit is takar?
Ez a tényt írja le, mi is történt valójában? Mi az, amit mindenki látott és egyformán mondana?
Ebben az esetben nincs minősítés és általánosítás. Közlünk egy tényt, indulatok nélkül.
Itt azt vizsgáljuk meg, hogy mi az, amit látunk vagy hallunk. Magunkba kell egy kicsit mélyedni és objektíven megnézni mi is történt. Ehhez azért sok gyakorlásra van szükség, mert az emberek, amikor elönti őket a düh, nem azon szoktak gondolkozni, hogyan is lehetne ezt tényszerűen közölni.
Objektív megfigyelése egy történetnek. (pl.: eltört a váza.) Nem azt mondom, hogy már megint eltörted a vázát, ügyetlen kölyök!
- Érzés
A mi kultúránkban teljesen elfogadott elképzelés az, hogy a másik miatt van rossz kedvünk, a másik okozta a mi kellemetlen érzéseinket. Az EMK éppen ezt cáfolja meg. A másik kiváltó okot adott arra, hogy én felhúzzam magam, de az ok bennem keresendő minden esetben. Érdemes elmélyedni magunkban és megvizsgálni mit is érzünk. Ez az emberek nagy részének már problémát okoz. Ha azt mondom, hogy bosszús és szomorú vagyok, az az én érzésem és nem teszem hozzá, hogy miattad, ugye ez a különbség.
Az érzések külön jellegzetessége, hogy nincs rajtuk mit vitatni. Olyan nem létezik, hogy valaki hibásan érez. Én azt vettem észre, hogy az embereknek nehezére esik kifejezni az érzéseit, nehezére esik azonosítani is őket. A mi társadalmunk arra nevel minket, hogy okosak legyünk és ne mutassuk ki az érzéseinket, mert akkor sebezhetővé válunk. Csak, hogy mi sajnos vagy nem sajnos (ki-ki döntse el maga) nem robotok vagyunk, így vannak érzéseink.
- Szükséglet
Ugyanolyan fontos, mint az érzés, kár vitába szállni vele. Figyeljük meg mi a másik igénye velünk szemben.
De azt is meg kell nézni az adott helyzetben, mi az én igényem. Ez sokszor nem egyértelmű. Lehet, hogy nem tudom, mert még nem ismertem fel, vagy szőnyeg alá söpörtem. Ennél a résznél elválik élesen az erőszakos és az erőszakmentes kommunikáció. Ha tisztázom magamban ezt az összefüggést, helyteleníthetem valaki viselkedését velem szemben, gyűlölhetem is őt érte, de nem gyűlölhetem a belső lényét, akinek ugyanazok a szükségletei, mint nekem. Rúmi perzsa költő mondja:
„Van egy hely túl jón és rosszon, ott találkozunk!”
Mire van szükségem az adott pillanatban? Mi hiányzik az életemben, ebben a pillanatban? Megértésre, párbeszédre, egyértelműségre vágyom stb…
Férj: Azért voltál mérges, mert amikor nem értél el, azt hitted baj történt?
Feleség: Igen, ez volt a gond.
- Kérés
Ez a kérés az EMK-ban pozitív, konkrét, teljesíthető, elutasítható!
Legyen pozitív, ne azt mondjuk, hogy mit ne csináljon a másik, az nem kódolható a számára. Azt fogalmazzuk meg, hogy mit csináljon!
Minél konkrétabban fogalmazunk, annál nagyobb eséllyel érünk célba.
Teljesíthető legyen, ne olyan, amit a másik nem tud megvalósítani.
A másik félnek joga van ahhoz, hogy nemet mondjon nekünk. Szabad akarata van, ne félelemből tegye, hanem, mert az mindkettőnknek jó.
Nagyon ajánlom, hogy kezdjük el gyakorolni és kizárólag erőszak és hátsószándék nélkül kommunikáljunk.
Ez nem egyszerű feladat. A legjobb módszer, ha a négy lépéssel külön-külön foglalkozunk először. 2 hétig csak arra figyeljünk, hogy a tényeket minősítés nélkül tudjuk kifejezni teljesen objektíven. Majd megint 2 hétig figyeld az érzéseidet egy-egy szituációban. Csak az érzést, értelmezés és belemagyarázás nélkül. További két hétig elemezd a viselkedésed mélyén levő szükségleteket. Mire van szükségem az adott helyzetben? Végül pedig fontos, hogy a kérés, ne követelés legyen!
Mi nem várhatjuk el, hogy mások ismerjék a módszert. Többféle reakciójuk lehet ezzel kapcsolatban. Négyfélét különböztet meg Serena Rust.
- Veled nincsen rendben valami
Elmondom a másik félnek mi nem stimmel vele és kinek van igaza. Azt érzem rám támadt, így védekeznem kell. Az erőszakmentes kommunikációban ilyen nincsen.
- Velem nincsen rendben valami
Ha valaki negatívat mond nekem, azt gondolom igaza van. Már én is többször észrevettem magamon és bűntudatom lesz. Ilyenkor a támadás saját magunk felé irányul, ez sem az erőszakmentes kommunikáció.
- Mit érzek? Mire van szükségem?
Felindultságomat sikerül megállítani és befele figyelek, mi zajlik bennem. Elkerülöm, hogy belemenjek a másik fél játszmájába. Befele figyelve megfejtem az érzéseimet és a belső szükségleteimet. Ez az erőszakmentes kommunikáció!
- Mit érzel? Mire van szükséged?
Figyeljük meg abból, amit mond, hogy mire is van szüksége a másiknak. Nem engem akar bántani, még ha úgy is tűnik, a saját szükségleteit szeretné kielégíteni.
Sajnos sokan manipulálásra használják ezeket a bevált módszereket, hogy elérjenek valamit, de a másik lenyomásával. Itt a hangsúly azon van, hogy mind a két fél elégedett legyen a helyzet megoldásával. Törekedjünk win-win szituációra az életben.
A következő könyvet érdemes a témában elolvasni, ha valakit mélyebben érdekel:
Ha tetszett, oszd meg másokkal is.
Kövess a Facebookon is!
Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre.
Honlapom: www.lelkiedzo.hu
Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88
Képek: Pixabay
