Gondoltam egy őszinte és talán minden segítőt érintő háttér információt megosztok mindenkivel. Hogy miért? Hogy hátha valaki magára ismer és azért mert ezek gyakori emberi reakciók, amik befolyásolhatják a coaching és más módszerek hatékonyságát. És mert a titok érdekli az embereket :).
Ugyebár első számú szabály, hogy nem segítünk olyan személynek, aki nem szeretné. De mi van abban az esetben, ha valaki eljön és látszólag szeretne változni, de mégsem tud, vagy nem akar. Mi lehet ennek a hátterében?
Sajnos vannak nehézségei, határai a coachingnak és minden segítő szakmának.
- Felelősség áthárítása
Az elsőszámú, hogy az ügyfél azért jön, hogy én gyógyítsam meg őt. Mi Nyugat-Európában élő emberek nagyon megszoktuk azt, hogy minket helyre tesz az orvos vagy egy gyógyszer, ami gyors és nekem milyen jó, mert semmin nem kell változtatni, beveszem és kész. Sokan nem szeretnek azért megdolgozni, hogy jobban legyenek, nem is vagyunk hozzászokva. Elvárják az élettől, hogy az változzon. Sajnos ez nem fog megtörténni. Ők azok, akik híresztelik, hogy már ezer helyen jártak, sok mindent kipróbáltak, de semmi nem használ. De elmondhatja mindenkinek, hogy évek óta jár mondjuk pszichológushoz, coachhoz, megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy ő tesz magáért, tényleg?
- Önigazolás
A másik az önigazolás, sokan vannak, akik egyszer jönnek el, kipanaszkodják magukat és bár én nem mondok nekik sem A-t, sem B-t, ők azt szűrik le a beszélgetésből maguknak, amit szeretnének. Igazolják a saját eddigi elképzeléseiket az életről. Vagyis én jól gondoltam, velem nincs gond, csak a párommal, vagy valakivel és akkor jó, megnyugtattam magam. Meg hát a coach is azt javasolta, hogy folytassam ugyanígy az életem és nekem van igazam. Ilyet semmilyen jó érzésű segítő nem mond, hiszen, ugyanazzal a gondolkodással nem fog megváltozni semmi. És mindenkinek van olyan, amivel van problémája, mi arra próbálunk, kérdésekkel, tesztekkel, akármivel rávilágítani. Nem igazolni, hogy ő így jól csinálja. Ha jól csinálná, nem kellene eljönnie és nem lenne problémája, elakadása. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel valami gond van, de nagy valószínűséggel mindenkinek van olyan területe, amiben nem a legjobb vagy segítségre van szüksége.
„Mások hibáztatása, az önigazolás és a siránkozás olyan, mint a drogok. Csak a stresszt csökkentik, (...) a kudarc miatti stresszt.” T. Harv Eker
- Tagadás
A harmadik is igen gyakori a tagadás, ez a finom neve, valójában ez egy kis önbecsapás. Velem minden rendben, én már mindent próbáltam, Te sem tudsz segíteni, mások sem. Pedig velem minden rendben van, de mégsem. Keresi a segítséget látszólag, de letagadja az érzéseit, a gondolatait, nem mondja el részletesen és őszintén mi van benne és úgy nehéz segíteni. Elhallgat komoly információkat. Magunk előtt is eltitkolunk valamit, nem mondjuk el a segítő személynek a teljes igazságot, kicsit úgy alakítjuk a beszélgetést, hogy mi jobb színben tűnjünk fel. Féligazságokat mesélünk el, elhallgatunk fontos részleteket. Olyan is van, hogy valaki nem tudja mi fontos és mi nem. De sokszor inkább csak nem szívesen mondunk olyat, ami ránk nézve negatív. Pedig ez a hely azért van. Innen nem jut ki információ.
„A tagadástól egyáltalán nem oldódik meg a helyzet, sőt. A tagadás olyan, mintha leragasztanánk egy üres üzemanyagtankot jelző mutatót egy smile-val.” Szabó Péter
- Kivetítés
Nem velem van gond, hanem a másikkal. Hát én nem látom, hogy a másik keseríti meg az életét? A másikkal van a probléma? Nem szereti senki azt hallani, hogy vele valami gond van, sokan tagadjuk ezt. Én jól működöm, nekem van igazam és nem én vagyok a rossz ebben és a másik történetben sem, hanem a másik. Hát én nem látom? Nem neki van szüksége változásra, hanem a párjának, főnökének, gyerekének. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy nekik nem kell változtatni magukon semmit. Ők inkább lecserélik a párjukat, a munkahelyüket és majd ha már mindenkit lecseréltek, akkor majd jobb lesz az életük, azt gondolják. Próbálkozni lehet :)
- Félelem
Az egonk nagyon be van ijedve, fél és retteg, nem akarja, hogy megismerd magad, hogy előrébb lépjél az életben. Az ember attól is fél, hogy vajon mit tud meg magáról. Vagy be kell ismernem magamnak, vagy amitől a legtöbben tartunk, mások előtt, hogy rossz döntéseket hoztam, hogy nem voltam tökéletes, hogy hibákat követtem el stb. Ezekkel nem egyszerű és könnyű szembenézni, ez tény. De csak úgy lehet az embernek jobb élete, amire vágyik, ha megismeri a saját működését és változik, változtat. Sajnos, aki ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem kell változni, annak nem lesz olyan, az élete, amilyenre vágyik.
„A jövőtől való félelem a legerősebb méreg a lelketekben, és a legmagasabb fal, ami az utatokat állja. Miközben olyan valamitől féltek, ami még nincs is, és lehet, hogy soha nem is lesz.” John Cure
- Ellenállás
Ellenállunk a változásnak, az újnak, ez is alapvető emberi reakció. Félünk. Sokszor még az is jobb, ami nem túl jó, de már ismerem, mint valami, amiért tenni kell és ijesztő. Azért van technikám már arra, hogyan oldjuk az ellenállást, mert az is sajnos a legtöbb emberben kicsit vagy nagyon, de megtalálható. Ha valaki minden porcikájával tiltakozik ellenem, vagy a módszer ellen, amit használok, olyan személyt válasszon, akiben hinni tud. És ezen soha semmilyen segítő nem sértődik meg (jó esetben), mert fontos, hogy szimpátia, bizalom legyen és fontos, hogy legyen HIT, ha nem is sok, de legalább egy kicsi. Ha egyáltalán nincs HIT, akkor olyan technikát, módszert válassz, amiben hinni tudsz!
Nagyon szeretném, hogy mindenki, aki eljön hozzám, átgondolná legalább egyszer, hogy benne a fentiek közül melyikből és hány százalékban található. Nem nagyon hiszem, hogy van, akiben egyik sem található meg. Jobb és gyorsabb eredményeket fogunk elérni együtt, ha mindenki átgondolja neki mi okozhat nehézséget.
„A kétség, a soha fel nem tett kérdések feszegetése vezet el önmagunkhoz.” Földvári-Oláh Csaba
Ha tetszett, oszd meg másokkal is.
Kövess a Facebookon is!
Ha pedig elakadtál, akkor kérj időpontot személyes beszélgetésre.
Honlapom: www.lelkiedzo.hu
Heinrich Nóra, 06-20-363-13-88
Képek: Pixabay
