Coaching

Lelki edző

A boldogtalanság forrása: elváráSOKK

2018. október 31. - Lelki edző

Kivel szemben vannak elvárásaid?

  • társaddal/ pároddal
  • gyerekeiddel
  • testvéreddel
  • rokonaiddal
  • barátaiddal
  • főnököddel
  • szomszédoddal
  • önmagunkkal

Kitől és mit lehet elvárni?

Röviden és tömören igazából SENKITŐL SEMMIT nem jó ötlet elvárni, úgy, hogy csak a mi fejünkben él egy képzet arról, hogyan kellene a másiknak megvalósítania valamit, mert akkor folyamatosan csalódni fogunk az élet minden területén. Ez igaz saját magunknak állított célokra és másokra is. Erre sokan azt fogják mondani, ha nem várok el magamtól semmit, akkor nem haladok. Ez részben igaz. Egy egészséges szintig rendben van, hogy az ember célokat tűz ki maga elé és megvalósítja, ahogyan tudja. A hangsúly azonban a görcsös akaráson van és azon, hogy mindent azonnal akarunk. Ez pedig sajnos kudarcélményhez vezethet. Nagyon jó, ha elvárjuk magunktól, hogy legyen egy diplománk, de mindenki másképp csinálja. Van, aki rögtön középiskola után tanul tovább, van, aki már sok munkatapasztalat után. Van, aki kényszerből, van, aki magától. Fontos észben tartani, hogy ne másokhoz mérjük önmagunkat. Mert az ilyen összehasonlítás eredménye mindig torz lesz. Miért? Mert ha saját magunkat reálisan is látjuk, azért ez sem igaz, a másik felet nagy valószínűséggel nem ismerjük elég jól. Legyünk tisztában azzal, hogy mit bírunk és mindig csak egy kicsivel tegyük feljebb a mércét, ne sokkal, mert akkor akár egész életünkben kergethetünk valamit, amit nem tudunk végül megvalósítani és egész életünkben boldogtalanok lehetünk (de egy kicsit azért tegyük feljebb!). De nem csak a saját magunkkal szembeni elvárásokkal van a baj, nem is erről szeretnék írni.

Mit értek itt elvárás alatt?

Mi kitalálunk valamit a fejünkben, hogy a másiknak mit és hogyan kellene véghezvinnie. A dolgok a legritkább esetben zajlanak ugyanúgy, ahogyan mi azt elképzeltük, nem igaz?

elvaras.jpg

Elvársz valamit a gyerekedtől?

Ő is egy másik önálló egyéniség és lehet, hogy máshogyan csinálja, mint Te. Vagy lehet, hogy pont ugyanúgy, csak nem szeretnél ezzel szembenézni és azért bosszant.

Elvársz valamit a párodtól?

Neked az van a fejedben, hogy a feleségednek kell mindig mosogatnia, de ezt a másik nem tudja és nem érti, hogy miért duzzogsz miatta?

Nem úgy viselkedett valaki egy adott szituációban, ahogyan azt Te elvártad volna és most meg vagy sértődve?

A másik ember nem Te vagy:

- nem úgy nevelkedett, ahogyan Te,

- nem azt tanulta, amit Te,

- nem azok a szülei, mint neked,

- nem az a hitrendszere, mint a Tiéd,

- nem arra kondicionálták, amire Téged.

Nem ugyanúgy fog dolgokat véghezvinni, ahogyan Te elvárod tőle.

Ez a párkapcsolatokban is igen gyakori probléma. Mi nők talán azt hisszük, hogy a gondolatátvitel működik és tudnia kellene a társamnak, hogy én így vagy úgy szeretném az adott dolgot. De nézzünk szembe a tényekkel, NEM tudja a másik. De ez nemcsak párkapcsolatokban igaz és nemcsak nőkre. Ha valamit szeretnénk, mert elvárjuk a másiktól, akkor mondjuk el neki és kérdezzük meg, hogy részéről teljesíthető-e a mi kérésünk. Máskülönben megsértődhetünk azon, hogy a másik fél már megint nem úgy csinált valamit, ahogyan mi elképzeltük, csak semmi értelme. És itt egy fontos eleme is van a dolgoknak: meg kell hagyni a másiknak, hogy azt mondja, hogy NEM, ő ezt ezért vagy azért nem tudja teljesíteni, nem tudja így teljesíteni, vagy ő nem így gondolja. Az, hogy megkérdezzük, hogy elfogadható-e a másiknak valami, az kedves, de ha csak azért tesszük, hogy visszaigazolást kapjunk és nem azért, hogy felnőtt emberként döntsön, az nem fair.

telepatia.jpeg

Beszéltél már vele? Elmondtad neki őszintén, hogy mit szeretnél tőle?

Mert az embereknek vannak elvárásai akaratlanul is. Sajnos, amint kimondunk valamit, hogy például legyen rend a lakásban, ez mindenkinek mást jelent. Tisztázni kell, hogy ki mit ért ugyanaz alatt a szó alatt és megbeszélni, hogy mindenki részéről teljesíthetőek-e a feltételek. Ha ezt nem tesszük, ismét könnyen a saját csapdánkba eshetünk.

Gyakori hibának látom, hogy emberek nem kommunikálnak egymással és mégis elvárják a másiktól, hogy pont úgy tegyen valamit, ahogy ő csinálná. Erre elég kevés az esély, még a legnagyobb jóindulattal is. Legyünk nagyon konkrétak és specifikusak. Ugye hányszor megkérjük a férjünket, hogy: „vegyél egy öblítőt”. Ő vesz is, csak ha nem mondjuk el, hogy milyen legyen, akkor utána károghatunk, hogy sosem ezt használjuk. Neki mindegy, ő megnézte az árat és válastott egy öblítőt és kész. Szóval legyünk minél konkrétabbak. Legyenek keretek és határok, amiket megszabunk!

Minden kapcsolatunkban törekedjünk arra, hogy legyen egyensúly, egyenrangúság és konkrét határok, különben folyton boldogtalannak fogjuk magunkat érezni. De valójában nem a másik miatt vagyunk boldogtalanok, hanem magunk miatt, mert azt gondoljuk, hogy hát így a logikus és így kellett volna tennie a másiknak. Hát itt felhívnám a figyelmet arra, hogy mindenkinek MÁS a logikus és még nem is beszéltünk a nők és a férfiak eltérő gondolkozásáról.

Egyszóval ne nyomasszunk senkit a felesleges elvárásainkkal. Ne elvárásaink legyenek, hanem olyan megállapodások és szabályok, amik mindkét félnek megfelelnek az élet minden területén, akár párkapcsolatban, akár főnök-beosztott, akár szülő-gyerek viszonylatban. Magunkkal szemben pedig önismereten és realitáson alapuló céljaink, amiket a legjobb képességünk szerint igyekezzünk megvalósítani.

És ha mégse úgy alakulnának a dolgok, ahogy mi azt elgondoltuk, legyünk képesek azt elfogadni!

Mi nem változtathatunk meg másokat csak saját magunkat, vagy a saját nézőpontunkat, szóval, hogy ne legyünk boldogtalanok húzzunk határokat, kössünk megállapodásokat és/vagy váltsunk nézőpontot, helyzettől függően.

Sok sikert mindenkinek az elvárások nélküli élethez! Ezt még mindenkinek gyakorolnia kell, magamat is beleértve.

buddha_1.jpg

Ha szeretnénk lépni egyet a saját boldogságunk irányába, akkor ne várjunk el másoktól olyat, amit nem tisztáztunk vele!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lelkiedzo.blog.hu/api/trackback/id/tr9814337079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.