Coaching

Lelki edző

Miért NE adjunk tanácsot?

2018. május 15. - Lelki edző

A segítőkész emberek azt gondolják, hogy a tanácsadás pozitív dolog. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogyha ők már megszerveztek egy esküvőt, gyereket nevelnek, voltak már hasonló cipőben mint most éppen Te, akkor jogosan kezdenek el bombázni a kéretlen tanácsaikkal. Sokáig én is így gondoltam. De rá kellett jönnöm, hogy az az én tanácsom és maximum magamnak tanácsolhatok bármit is, itt most főleg a saját életünkkel kapcsolatos dolgokra gondolok, nem arra, amikor üzleti tanácsot kérünk például bankügyeinkhez vagy a matek házihoz és, ami itt még különbség, hogy ezekben az esetekben kérjük és nem csak úgy kapjuk a tanácsokat.

Érezted már magad dühösnek egy tanács miatt? Miért is van ez?

Képzeljük el a menyasszonyt, aki a saját esküvőjét szervezi és mindenki beleszól, természetesen a legnagyobb jóindulattal. Pl.: én ismerek egy szuper helyet, ott legyen az esküvő, most a meztelen torta a divat, olyan legyen, mert ha nem akkor nem leszel menő és az egész esküvő hamvába hal. Én nagyon hálás vagyok a családomnak és rokonaimnak, hogy megkíméltek ettől pár évvel ezelőtt. Szóval szerintem ezen a példán keresztül is látszik, hogy miért nem jó a tanácsadás. Szegény menyasszonyra, akinek percenként 20 döntést kell hoznia, még a többi ember is nyomást tesz.  

Ha valaki anélkül ad tanácsot, hogy Te kérnéd, azt sugallja feléd, hogy szerinte Te nem vagy képes önállóan meghozni egy döntést és kitalálni mi a jó neked. Majd ő megmondja, mert neki bevált. Ez pontosan így van, NEKI bevált a saját életében, a saját körülményeihez képest, a saját hitrendszere szerint. De minden ember más és más, így ha nem akarjuk a másikat megbántani NE adjunk neki kéretlen tanácsot. Hangsúlyozom, hogy kéretlen tanácsot, mert ha egy barátnőnk, rokonunk a segítségünket vagy tanácsunkat kéri egy bizonyos témával kapcsolatban (utazás, étterem) természetesen elmondhatjuk neki a MI tapasztalatunkat. De az is a SAJÁT tapasztalatunk lesz, ahogyan mi megoldottunk egy kérdést, ahogy mi megéltünk egy helyzetet. Lehet, hogy nem ugyanazt fogja gondolni Rómáról, amit mi mondtunk neki és nem a jófej, kedves felszolgáló lesz az étteremben, mint, amikor mi voltunk és azt se felejtsük el, hogy minden ember a saját szemén keresztül nézi a világot nem úgy látja a történéseket, ahogyan mi. Abban is biztos vagyok, hogy nem is úgy él meg egy helyzetet, ahogyan mi azt akkor megéltük.

Ha valaki a tanácsunkat kéri, de végül nem fogadja meg sokan zokon vesszük ezt.

De miért? Mi történik ilyenkor?

Szerintem jó esetben az ember átszűri magán a másik ember véleményét, esetleg több ember véleményét és Ő hoz egy döntést, amit ő érez jónak. Ez lehet, hogy hasonlítani fog a kapott tanácsokhoz, de lehet, hogy nem. Ezt ne érezzük személyünk elleni támadásnak, mert nem az. Szerintem azt jelenti, hogy a másik ember átgondolta és a saját életére vetítette, amit mi mondtunk neki, vagyis ez egy pozitív dolog és nem lemásolta a mi megoldásunkat gondolkodás nélkül.

Nekem pont ezért tetszett meg a coach szakma, mert nem elmondjuk a másik embernek a mi receptünket az életre, hanem igyekszünk felnyitni a saját szemét, hogy több megoldást lásson maga körül.

Az emberek szerintem nagyon jól tudják, hogy mi a helyes és mit kellene tenniük. És mivel mindenkinek más a világképe és nézetei, a tanult mintái és ezer más dolog, ami hatott rá, nem tudhatjuk, hogy neki mire van pontosan szüksége. Mikor jön a diri az iskolában, akkor mindenki kihúzza magát és leszáll a radiátorról, amin ült és eldobja a cigit messzire, igaz? Szóval az emberek tudják általában mi a helyes. Bízzunk az emberekben! A gyerekünkben, a rokonainkban stb.

Miért ne adjunk tanácsot?

  • az a saját nézőpontunk, a másik mást látott a világból, mást tapasztalt eddig
  • nekünk bevált, de a másik teljesen más személyiség, máshol lakik, más az iskolai végzettsége, más a vallása stb.
  • sokan nyomásnak élik meg a kéretlen tanácsot (ha ezt mondták, most már meg kell tennem)
  • coachként, mi azért sem adhatunk tanácsot, mert akkor nekünk kellene vállalni a felelősséget azért, amit a másiknak tanácsoltunk és jogosan jön majd felháborodottan az ügyfél, ha neki nem sikerült. És a coachingban fontos, hogy a felelősség az övé legyen, a döntés az övé legyen! És az életben is!
  • Sokan azért adnak tanácsot, mert okosnak érzik magukat tőle, én is úgy gondolom mindannyian estünk már bele ebbe a hibába. Hát én tudom, hogy erre ezt kell bevenni és az lesz a tuti! De ugye még egy sima megfázást is mindenki máshogyan kúrál.
  • Sokan azért mondjuk el a problémánkat, hogy meghallgassanak minket, nem azért, hogy megoldják nekünk. Mark Gungor előadásai szerint a nők azért mondják el a bánatukat, hogy meghallgassa egy másik ember és nem azért, hogy megoldást javasoljon bárki is, jajj, annak a férfinak, aki ötletelésbe kezd, mert a nők ezt zokon veszik többnyire. De a férfiak szerinte csak akkor mondanak el valamit, ha tanácsot szeretnének kérni mástól, hogy együtt megoldják a problémát. A nemi szerepeket is érdemes tehát számításba venni.
  • amit még rendkívül fontosnak tartok, hogy a saját tanácsainkkal elültetünk bizonyos gondolatokat a másik tudatalattijába, ami nem biztos, hogy pozitív. (Jajj, nem szabad vállalkozásba kezdeni Magyarországon!, Szerintem ez nem olyan egyszerű, nem fog összejönni!) Ezek véleményem szerint negatív gondolatokat alkotnak a fejünkben.  
  • és a legfontosabb talán az, hogy a sok kéretlen tanáccsal elnyomjuk vagy megszüntetjük a másik belső hangját és nem fog tudni odafigyelni arra, amit ő szeretne. Mindenkinek vannak intuíciói és jó ha ezekre hallgat!
  • Próbáljunk meg a hétköznapi életünk során is, tanács helyett, inkább kérdéseket feltenni a másik embernek!

 

Véleményem szerint ezért nagyon jó a kérdezéstechnika. Ha kérdezzük az embereket, akkor olyan kérdéseket is feltehetünk neki, amiket ő még nem válaszolt meg magának. És véleményem szerint ez elindítja az agyunkat és tudatalattinkat és dolgozik ez a sok kérdés benne és az agyunk keresi a választ rá és meg is fogja találni, hiszen arra lett kitalálva.

Az én véleményem, hogy a tanács lehet hasznos, de csak ha kérik. Ha nem kérik, akkor púp az ember hátán.

Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is, írd meg nekem!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelkiedzo.blog.hu/api/trackback/id/tr5713945102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HalivudEstevez · http://www.halivud.hu 2019.05.03. 14:43:20

Hogyan állítsuk le, hogyan kezeljük higgadtan a másoktól kapott észosztást?
Mire gondoljunk közben? Hogyan álljunk hozzá, hogy minél kevésbé legyünk bántóak az elutasításkor.
Tereljünk? Vezessük rá, hogy ez már kész, már döntöttünk, már megvettük, már rajta vagyunk az úton, stb...

Lelki edző 2019.05.09. 22:10:55

Köszönöm a hozzászólást, elnézést kérek, nem vettem észre.

Igen, kedvesen, az erőszakmentes kommunikációt használva el lehet mondani a másiknak, hogy mi tudunk és képesek vagyunk dönteni.

Akár meg lehet neki mutatni ezt a cikket is :)

Fontosnak tartom, hogy ki a másik fél és miért mondja nekünk, azt, amit, ennek éredmes lenne utánajárni mélyebben akár.

Vannak jó technikáim, de azokat üléseken alkalmazom.

Almandin 2019.06.05. 20:11:11

@HalivudEstevez: Minél távolabbi a személy nekünk, annál könnyebb leállítani higgadtan. Viszont egyes vérrokonok, akik nagy kéretlen tanácsadók, már képesek eldurrantani az ember agyát, mivel általában az ember hiába jelzi neki évekig, hogy nem kér kéretlen tanácsot, annál erőszakosabb. Társas allergia is kifejlődhet, hogy már annyira irritál az illető, hogy robbansz (másnál nem robbansz, csak nála). Magyarul már az agyadra megy az illető.